Berzsenyi Dániel

Előszó

Részlet a könyvből:

„KIT... SENKI SEM ESMÉR..."

Berzsenyi már hatodik éve él Niklán, amikor a tőle negyven kilométerre lakó literátus birtokos és alispán, Sárközy István, Kazinczy levelezője Széphalomról értesül: lakik ott a szomszédságában egy költő. A lelkiismeretes hírszerző nyomozásba kezd, s 1810. február 19-én datált levelében a következő hírekkel szolgál Kazinczynak: „egy nem régi emigráns emberséges és philosophus ember lakik ott nagy csendességbe. Kit, mivel ki nem szokott járni, senki sem esmér... Benedek a keresztneve." Nos, ez a Benedeknek átkeresztelt emigráns filozófus, bizonyos Berzsenyi Dániel, kerek tizenhárom hónappal korábban, 1809. január 18-án már így válaszolt Kazinczynak a somogyi ismerőseit, jelesül Sárközyt firtató kérdésére: barátságba ugyan nem keveredtek, de „Sárközy István urat és az asszonyt első látással meg kell szeretni, az úrból szelíd józanság, az asszonyból pedig lelkes dáma látszik - eddig szerettem, ezentúl becsülni fogom őket." - Jobb költők szemmel tartják és ismerik a világot maguk körül. S az irodalom tisztelői igazán megejtő buzgalommal kutatják a zseni nyomait... Kevés költőnkről íródott annyi s annyiféle, teljességre, egységes értelmezésre törő, monografikus igényű könyv, tanulmány, esszé, mint Berzsenyiről. Kevesekről volt ennyire fontos ambíciója döntő szót szólni annyiféle, olykor szélsőségesen különböző, sőt ellentétes ideológiájú, ízlésű, kultúrájú szerzőnek, mint róla. Vissza