Tariménes utazása

Előszó

Ime napvilágot lát, amit tavaly alig mertünk remélni, Bessenyeinek egy másik kiadatlan műve, Tariménes utazása. Hogy ennek a feladatnak neki mertünk vágni, az azoknak a buzdító soroknak az érdeme, melyeket a mult évben a Hunyadi eposszal kapcsolatban kaptunk. Vezető államférfiak, kultúrpolitikusok, tudósok, írók, nagy intézmények vezetői, a napisajtó, a csonka hazából, a megszállt területekről, Olaszországból, Ausztriából, Németországból sőt Amerikából is oly megértéssel méltatták most már érettségi előtt álló VII-ik osztályunk szokatlan vállalkozását, hogy ennek szinte természetes következménye a mostani folytatás.
A százakra menő lelkes hangú levél között őrizzük a kormányelnök úrnak, a kultuszminiszter úrnak elismerő és buzdító sorait. Igen értékes nekünk dr. Mészáros Károly vallás- és közoktatásügyi h. államtitkár úr kritikai irányú, buzdító levele:...«Lám tehát megérjük! Ez az igazi tanítás: az öncselekvés, a tanulni engedés! Élmény: ez a lelke az igazán megértésnek, a holtig megjegyzésnek. S ahol élmény van, ott nincs fáradtság, csak hevület, boldogság...» «Szerencsés kézzel ime megmutattátok, hogy az irodalomtörténet is beleillik a munka-iskoládba. Sőt többet mutattatok; azt, hogy az élet - az az iskola.» Pintér Jenő tanker. főigazgató úr külön kihallgatáson fogadta a fiuk küldöttségét s hozzájuk intézett szavainak hatásából már akkor sejtettem, hogy a megkezdett munkának folytatása lesz. Császár Elemér úr, az irodalomtörténet egyetemi tanára, a fiukhoz intézett levelében írja... «Mint egyetemi tanár hadd köszönjem meg azt a szolgálatot, amelyet vele a magyar irodalomtörténetnek és az egyetemi oktatásnak tettek...» Vissza