Beszél a mult

Előszó

Viharos időkben, egy szörnyű méretű háború lélek- és anyagpusztító tombolása között készülődik á dunavecsei református gyülekezet templomunk megépítése 200. évfordulójának ünnepéhez.
Úgy érzem, hogy ezekben a vészjósló, fergeteges időkben nagy szükségünk van arra, hogy a multat megismerjük. Hogy meglássuk elődeink tengernyi szenvedését, áldozatkészségük magasra csapódó tüzét, hogy egyházközségünk történetének holt betűin keresztül erőt merítsünk a reánk váró újabb küzdelmekhez.
Ez a cél vezetett, amikor elődöm, Lukácsy Imre ny. lelkipásztor: „A dunavecsei református keresztyén egyház és község története" című 1924-ben megjelent munkáját kiadom. Iskolaépítő elődöm, vállain 76 esztendő terhével, lelkében a tennivágyás sohasem szunnyadó tüzével, a lelkiismeretes krónikás hűséges szolgálatával bővítette ki fentebb említett munkáját és írta meg az újabb kor eseményeit. Ezen a helyen is hálásan köszönöm meg önzetlen munkáját, amelyet egyházközségünk történetének megírásával végzett.
Néhány tanulmányt is közlünk e kötetben. Bak Antal polgári iskolai igazgató a 25 esztendős iskola történetét írta meg színes képekben, lelkes hangon. Dr. Teleki László gróf, a pesti egyházmegye gondnoka, az Orsz. KIE elnöke, a dunavecsei KIE-tábor egyház- és nemzetépítő szolgálatait méltatja. Dr. Kovács István, szentmártonkátai lelkipásztor, egykori dunavecsei segédlelkész, súlyos betegségünkről, az egykéről tár elénk megdöbbentő adatokat. Vissza