Beszélgetések a művészetről

Előszó

Részlet:

Rodin műve
A francia szobrászatban nem volt a klasszicizmusnak jelentékeny képviselője. Canova Rómában uralkodott, Thorwaldsen északon.
Francia szobrásznak nem kellett tehát nagy művészegyéniség közeli bűvöletét legyőznie, hogy a klasszicizmus szépírásából felszabadulhasson. Houdon-tól Rodin-ig egyenes az útja, bármilyen gazdag is fordulatokban, nem visszahatások gördítik. Houdon életet és szellemet csillogó arcmásai, Rude pattanó elevenségű Ney alakja és Carpeaux pompázón érzéki mintázása, azonos életérzés változatai.
Rude, formát általánosító ábrázolása voltaképpen szobrászi tárgyilagosság. Alakítását nem előképek, hanem valóság-élménye irányítja. Művei nem sorolhatók a klasszicizmus fogalma alá, a kor modora másként tükröződik bennük. Nagyvonalúságát regényes pátosz feszíti. A Marseillaise erőteljes fény-árnyék hatással áradó tömkelegét az architektúrával való egyetértés csak fegyelmezi. Ney Marechal emlékének félreérthetetlen sziluett elgondolása céltudatos szobrászi észjárásról tanúskodik, de mégis inkább beható természet-ábrázolása avatja remekké. Carpeaux alakítását formai szobor-eszme alig befolyásolja. Közvetlenül a látvány hatása alatt, érzéki hévvel mintáz. Minden porcikájukban mozduló alakjait, érzékeny fényárnyék hatással formálja. Természet-látását pompázó izlés vezeti; a kényeztetett testben gyönyörködik. Mintázó szenvedélye meglazított minden szobrászi hagyományt. Vissza