Beszélnek a múlt nevei

Előszó

Ez a gyűjtemény lényegében folytatása vagy legalábbis hasonló jellegű párja a Név és történelem címen 1998-ban közzétett tanulmánykötetemnek. Ugyanúgy a korai magyar tulajdonnevek világába vezet el, ahol a magyarság Kárpát-medencei tulajdonnévadása a honfoglalást, majd az államalapítást követő nagy műveltségváltás századaiban nemcsak hagyományokat őrzött, vitt tovább, hanem új névegyedek és névtípusok tömegét keltette életre egyrészt saját nyelvi anyagából kitermelve, másrészt az itt élő, környezetét képező nyelvekből kölcsönzés során. Az árpád-korból fennmaradt, különböző célú, jellegű, műfajú írásos források úgyszólván tengernyi arányokban öntik elénk e névadás teremtményeit. Ezek egyik részében az emberi gondolkodás és műveltség szokványos elemei kapnak nyelvi formát, melyek inkább csak tipológiai, statisztikai jellegű vizsgálatokra tartanak igényt. Másik részük azonban olyan kortörténeti, anyagi és szellemi műveltéségbeli ismereteket hordoz, amelyeket ez időszak viszonyaira vonatkozóan más kutatási módon, eszközökkel nem mindig lehet földeríteni. A bennük rejlő tanulságok kiaknázása a történeti névtan feladata, amely eredményességének egyik fontos feltétele, hogy problematikájában mennyire tud az önelvű és öncélú kutatatáson, a pusztán nyelvészeti vagy éppen etimológiai kutatáson túlmenni, tágabb horizontú, komplexebb, analitikus vizsgálatokkal is szolgálni.
Az ilyen, tüzetesebb tárgyalást is igénylő tulajdonnevek számára már a korai ómagyar korból is oly nagy, hogy közegükben úgyszólván csak szemelgetni lehet. Ilyen szemelgetés az itt közreadott hely-, személy- és népnévmagyarázatok együttese is. Egyes fejezetei nem egyszerre készültek, de egy kivétellel mind az utóbbi néhány évben, javarészt a Név és történelem megjelenése után. Vissza

Fülszöveg

Ez a gyűjtemény lényegében folytatása vagy legalábbis hasonló jellegű párja a Név és történelem címen 1998-ban közzétett tanulmánykötetemnek. Ugyanúgy a korai magyar tulajdonnevek világába vezet el, ahol a magyarság Kárpát-medencei tulajdonnévadása a honfoglalást, majd az államalapítást követő nagy műveltségváltás századaiban nemcsak hagyományokat őrzött, vitt tovább, hanem új névegyedek és névtípusok tömegét keltette életre egyrészt saját nyelvi anyagából kitermelve, másrészt az itt élő, környezetét képező nyelvekből kölcsönzés során. Az árpád-korból fennmaradt, különböző célú, jellegű, műfajú írásos források úgyszólván tengernyi arányokban öntik elénk e névadás teremtményeit. Ezek egyik részében az emberi gondolkodás és műveltség szokványos elemei kapnak nyelvi formát, melyek inkább csak tipológiai, statisztikai jellegű vizsgálatokra tartanak igényt. Másik részük azonban olyan kortörténeti, anyagi és szellemi műveltéségbeli ismereteket hordoz, amelyeket ez időszak viszonyaira vonatkozóan más kutatási módon, eszközökkel nem mindig lehet földeríteni. A bennük rejlő tanulságok kiaknázása a történeti névtan feladata. Vissza