Beszélő 10.

Előszó

Részlet a könyvből:
Régen elmúltak azok az idők, amikor a politikai közönség nem elhanyagolható része a pártvezetéstől várt útmutatást. Persze az is régen volt, amikor a vezetés még mozgósítani kívánta a társadalmat állásfoglalásaival. Ha megnyilatkozik, ma már elsősorban azért, hogy az apparátusok alkalmazottaival tudassa, milyen magatartást vár tőlük. Ám ha a kívülálló tudni akarja, hogy a bürokrácia mihez fogja tartani magát, neki is oda kell figyelnie a hivatalos nyilatkozatokra.
A Központi Bizottság április 17-i Állásfoglalása hosszú előkészületi időszakot zár le, kijelölvén "a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének" irányait. Miután a vezetés 1978 végére belátta, hogy a 70-es évek gazdasági rendjében nem lehet tovább folytatni a termelés bővítését a külső eladósodás katasztrofális felgyorsulása nélkül, szép csendben rehabilitálták az 1968-as reformot, és elhatározták, hogy újabb 68-as szellemű változásokra is sort kerítenek. Azóta egyre-másra hozták létre a szakértői bizottságokat, tudományos intézmények sokaságától kértek szakvéleményt. A viták egy része a nyilvánosság elé is kijutott, 1980 és 82 között olyan szabadon lehetett beszélni a reform szükségességéről, a különböző elgondolások előnyeiről és hátrányairól, mint még 1965-66-ban sem, amikor az új gazdasági mechanizmus elveit kidolgozták. Így tehát van mivel összehasonlítanunk az eredményt. Vissza