Beszélő összkiadás II.

Fülszöveg

A régi beszélő hír volt a Szabad Európa Rádióban. Megjelenéséről és főképp a szerkesztők lakásán lezajlott házkutatásokról a fél ország tudott. Számait azonban csak kevesen olvashatták. A régi beszélő legenda volt. A szerkesztőket ismeretlen telefonálók hívták fel, hogy megtudják, valóban léteznek-e. A régi beszélő volt a Kádár-Magyarország első és mindvégig legtekintélyesebb cenzúrázatlan folyóirata. Néhány év távlatából szinte hihetetlen, mi mindenről nem lehetett írni ez idő tájt. De az is hihetetlen, mi minden volt, ami hivatalosan nem létezett. Volt mindenekelőtt politikai ellenzék: készen állt a mai nagy pártok gárdája, és már akkor folytak mai vitáik. Voltak közgazdászok, akik megírták, hogy az úgynevezett szocialista gazdaságnak befellegzett. Voltak üldözött, hitvalló kisegyházak, és voltak üldözött hívő közösségek a nagy egyházakon belül. Volt független békemozgalom, és voltak harcos környezetvédők. Volt szervezett magyar ellenállás Erdélyben, és volt kisebbségi jogvédelem Pozsonyban. A „nemzeti közmegegyezés" szakadozó takarója alatt formálódott a demokratikus Magyarország. A beszélő folyamatosan hírt adott a készülődésről. A régi beszélő a holnap folyóirata volt. Miközben a szovjet impérium hatalma örökkévalónak látszott, miközben Lengyelországban látszólag helyreállt a régi rend, és Magyarországon a rendszer újabb erőfeszítéseket tett, hogy a szocialista tábor legvidámabb barakkjaként elfogadtassa magát mind Moszkvában, mind Bonnban, a beszélő vezércikkei arról szóltak, hogy Lengyelországban a Szolidaritás néhány év múlva visszanyeri az erejét, Magyarországon pedig „Kádárnak mennie kell", hogy vége legyen az évtizedes dermedtségnek. A beszélő visszaadta a politikai publicisztika, a kritikusan elemző újságírás rangját. A régi beszélő 27 számának összkiadása páratlan dokumentum - a demokratikus Magyarország titkos előtörténete. Vissza