Előszó
Részlet a könyvből:
Tudnivalók és utasítások
1. Betegellátáson rendszerint három, egyes esetekben négy szentségnek és az Apostoli Áldásnak kiszolgáltatását értjük.
E szentségek: gyónás, szent...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Tudnivalók és utasítások
1. Betegellátáson rendszerint három, egyes esetekben négy szentségnek és az Apostoli Áldásnak kiszolgáltatását értjük.
E szentségek: gyónás, szent útravaló, szent kenet és az újabb rendelkezés szerint bizonyos esetekben: a bérmálás.
Az Apostoli Áldás a halál pillanatára teles búcsú engedélyezésével összekötött áldás. A 468. can. 2. paragrafusa alapján ennek kiosztására minden pap jogosult, aki betegellátást végez. Kiosztása nincs a pap tetszésére bízva, mert a törvény szerint enne megadását "ne mulassza el". Aki tehát viatikumot, vagy szent kenetet ad, Apostoli Áldást is adjon.
2. A szent útravaló és szent kenet kiszolgáltatása plébániai jog és kötelesség. A plébános azonban küldhet erre más papot (pl. káplánját); engedélyt adhat, és pedig állandó hatállyal is, területén élő bármely hitoktatónak, nyugdíjasnak stb.
A plébános engedélye sürgős esetekben ésszerűen föltételezhető.
A betegellátás vétkes elmaradásáért és elmulasztásáért jogilag minden esetben, lelkiismeretben pedig elsősorban a plébános a felelős-
A bérmálás halálos ágyon való kiszolgáltatása ugyancsak plébániai jog és kötelesség. (Részleteit lásd a "Halálos betegek bérmálása" c. fejezetben, 175 l.)
3. Szükség esetén más rítusú pap is részesítheti s hívőt betegellátásban. Lehetőség szerint azonban a latin hívőt latin pap, a görög hívőt görög szertartású pap lássa el.
Görög szertartású hívő ellátását lati pap a latin szertartás szerint végzi.
Görög szertartású hívőt azonban latin pap a halálos ágyon nem bérmálhatja meg, mint ahogyan servatis servandis a latin hívőt megbérmálhatja. Ilyen eset adódik, ha a görög hívőt annak idején latin szertartás szerint keresztelték meg és sem akkor, sem később nem bérmálkozott.
Vissza