Betépve

Fülszöveg

Létezik egy sajátságos kapcsolat az írók és a stimulánsok között. Quincey és az ópium, Baudelaire és a hasis, Burroughs és a speed, Huxley és a meszkalin - mindegyik író pszichoaktív kábítószerekkel fokozta alkotásvágyát. A stimulánsok által ösztönzött alkotások történelme oly gazdag és sokrétű, hogy könnyű lenne a múlt dicsőséges munkáit méltatni - mindannyiunknak az a végzete, hogy újra és újra elolvassuk a Félelem és reszketés Las Vegasbant, hogy halálos ágyunkon Az érzékelés kapuit tartsuk a kezünkben-, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy ezen alkotások sora nem zárult le, hogy az irányzat halad tovább, nem a múlté, hisz komoly hatással bír a ma íróira.
Az utóbbi időben egyre nagyobb teret kapott a pszichoaktív irodalom. A Betépve ezen irányzat legjobbjainak írásaiból ad közre néhányat, amerikai és angol szerzők műveit, mint például Irvine Welsh, Lynne Tillmann vagy Gary Indiana. Írásokat, melyek a "kemikáliák nemzedékének" rögeszméihez oly közel álló témákat feszegetnek. Legyen bár fogyasztó vagy pusztán az események krónikása, kultúrális megfigyelő vagy megtért cinikus, az írói visszajelzés meghökkentően eklektikus. Menjen egy menetet a drogok hedonisztikus örömeinek és paranoiás rohamainak hullámvasútján, a kilencvenes évek legforradalmibb, legszórakoztatóbb műveinek válogatását, a Betépve című köyvet olvasva. Vissza