Széki Gróf Teleki József özvegye bethleni Bethlen Kata grófnő irásai és levelezése 1700-1759 I.

Előszó

KÍSÉRŐSOROK Gróf Bethlen Kata könyvéhez.
Erdélyország, tündér Erdélyország! mivé lettél, hova tűntél drága szép hazánk! Sóhajtjuk keservesen számkivetett bujdusó fiaid s otthon maradt, gyászba borult magyar, székely árva gyermekeid.
Huszonöt évvel ezelőtt tanulmányt írtam gr. Bethlen Kata életéről s kiadtam végrendeletét (Századok 1895. évf. és különnyomatban). Most negyedszázad után a multak kegyeletét ápoló nemes szív, Erdély egyik lelkes leánya, kiadja Bethlen Kata műveit és összegyűjtött leveleit. Áldozni kíván vele a hazáját és hitvallását rajongva szerető nagyasszony: „árva" Bethlen Kata emlékének s áldozni kíván általa az anyaország kebléről durva erőszakkal leszakított „tündérország" iránt érzett kegyeletének.
A lelkes kiadó azt kívánta, hogy előszót én írjak a munkához. „Infandum iubes, renovare dolorem", de a fájdalmas feladat elől kitérni nem lehet, Erdélyt a fejedelmi korban méltán nevezték „ tündér országnak", értvén alatta a tünékeny változandóságot, melyen Erdély politikai élete és sorsa keresztülment. Ez a jelző, ha valaha, most valóban ráillik a „bérces kis hazára".
Megtörtént, ami még egy évvel ezelőtt hihetetlennek látszott, az a világtörténelemben páratlan, vérlázító nemzetgyilkolás, hogy a mi ezeréves hazánkat, ezt a „született országot", melyet a Teremtő és az alkotó természet egységesnek és feloszthatatlannak teremtett, a trianoni gyilkos békében feldarabolták és Erdélyt azoknak ítélték oda zsákmányul, akiket a magyar vendégszeretet, mint a Balkánról kiüldözötteket, oda befogadott s akik rút hálátlansággal fizetve, a hazát elárulták. Vissza