Bethlen Miklós önéletirása

Előszó

„Született Bethlen Miklós Erdélyben Kis-Bun nevű faluban s kastélyban, anno 1642. 1-a septembris virradólag."
Így kezdi önéletírását, egyszerű, határozott és öntudatos mondatokkal. Az első sorok jellemrajzot adnak, s Szalay László közreadásában megjelent két hatalmas kötet mindegyik részlete ezt a kemény jellemet mutatja, aki csak egyért él: Erdély tisztaságáért és szabadságáért, önéletírását a fenti mondattal kezdi, s szünet nélkül egészen addig mondja, míg a börtön kapui végleg rácsukódnak. Akkor sem törik meg, lelkiismerete nem szól ellene, de tollat fog és megírja ezt az önéletírást, Erdély alkonyának rejtett, legbelsőbb történetét, a szenvedélyek, emberi kicsinyességek, a forró, vérbő, mámoros küzdelmek sorozatát II. Rákóczi György túlméretezett lengyelországi vállalkozásától a Diploma Leopoldianum kötőfékkel fölajánlott szabadságáig. Hatalmas idő. A nagy fejedelmek szelleme helyett árnyékok kergetik Erdélyt a törökhöz, és a töröktől a bécsi udvarba. Fényes és gazdag szabadságából a tartományt jelentő „nagyfejedelemség" rangjáig. Ezek Bethlen Miklós évtizedei. Hőse a kornak, társai menekülnek szavai, megfontolt és meszszelátó tanácsai elől, de amikor kifárad a velük való gyötrelmes küzdelmekben, kieszelt tervekkel csábítják vissza a gyűlésbe. Ő a lelkiismeret. Tündérország - sokszor leírja ezt a szót - igazi, ősi értelmének, lelkének megtestesítője. Hosszú, kemény, öntudatos munka s tanulás emeli műveltségben és erényben kortársai fölé. Megható jellemképei mestereiről elsősorban azt árulják el, milyen kitűnő tanítvány ő, aki Erdély szolgálatára készül. Hogy vágyódik személyes példát venni korának világítóan legnagyobb magyarjától, Zrínyi Miklóstól. A sors keserű tragikuma, hogy Zrínyi mellett csupán öt napot tölthet, a nagy ember életének utolsó öt napját; részvevője a végzetes vadászatnak. Vissza