Előszó
Részlet a könyvből:
Dea az ablakban állott s kinézett a csepegős alkonyatba. Ősz volt, minden élő őrült, ha fedél alá húzódhatott.
Kint, a kastélytól alig száz lépésre már nádas suhogott,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Dea az ablakban állott s kinézett a csepegős alkonyatba. Ősz volt, minden élő őrült, ha fedél alá húzódhatott.
Kint, a kastélytól alig száz lépésre már nádas suhogott, izgalommal mozgott, mintha a tömeg forrong. Dea mindig kis borzongást érzett, ha ezt a titokzatos éjszakát látta, a pezsgő, forrásban sustorgó nádassal.
Távolról kutyaugatást hallott. Megnyugtatta, hogy levették az ebekről a nagy láncos koloncokat s a kastély nagy vasrácskapuit éjszakára bizonyára becsukták. A kastély földszintes épület volt, négy sarkán négy zömök toronnyal, mindeniknek a csúcsán bádogból készült nagy gömb volt, amiről Gombos-kastély volt a neve a köznyelven. Homokdomb tetején állott, csak épolyan magasban, hogy a nádas nem ért az ablak magasságáig.
Itt-ott százéves fűzfa állott a nádasban, komoran dagadoztak az éjszakában.
A szobalány éppen a vastag fatáblákat zárta be a szobában. Vaskos vasrácsok kosara borult kívülről az ablakokra.
- Meg tetszik engedni, nagyságos asszony?
- Majd én bezárom, Róz, maga elmehet.
- Genis.
A lány elment s ő tovább nézte a nádast...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal