Bevezetés a baltisztikába

Előszó

Ez a munka a baltisztikának nevezett tudományág első magyar terméke, s ezáltal megteremtője, hisz bármily hihetetlen, előttem soha senki nem fejtett ki akár csak egy kicsit is rendszeres tevékenységet e szakterületen. Ez természetesen nem értékítélet (ha valami első, attól még lehet silány), hanem puszta ténymegállapítás kíván lenni, amelynek tudomásom szerint az egyetlen cáfolata a kitűnő magyar (származású) indoeuropeista, Szemerényi Oszvald lehet, aki a balti nyelveket is bevonta összehasonlító vizsgálati körébe, amint ezt két, idegen nyelvű tanulmánya (1948, 1957) bizonyítja. Mégis, kötve hiszem, hogy e két írás alapján - melyek közül csak az első jelent meg Magyarországon - magyar baltisztikáról lehetne beszélni. Az én korábbi, e tárgykörben írt könyveim pedig (Bojtár 1985, 1989, 1990) mind szándékunkban, mind jellegünkben inkább népszerűsítő-ismeretterjesztőnek minősíthetők. Ez a tény volt az, ami döntő módon megszabta e könyv műfaját: Szilágyi János György (1994:70.) szép szavával nemhogy "kézikönyv-ismeretek mártásával" van leöntve, hanem jórészt ilyesfajta mártásból áll.
A szűkebb értelemben vett baltisztika az indoeurópai nyelveken belül külön családot alkotó, egymással rokonságban álló nyelvekkel: a keletbalti lettel és litvánnal, a kihalt nyugatbalti (ó)porosszal és néhány kisebb, ugyancsak kihalt nyelvvel vagy inkább nyelvjárással, míg a tágabb értelemben vett baltisztika ezeknek a nyelveknek-népeknek a kultúrájával foglalkozik. Vissza