Bevezetés a jog- és államtudományokba

Előszó

Részlet a könyvből:
A társadalom.
Az emberre nézve a társaságban élés a természetes állapot. A 18-ik század természetjogászai ugyan azt tanították, hogy az ember természetes állapota a teljes egyedüllét, amit csak később, u. n. társasági szerződés folytán cserélt volna föl a társas életmóddal. Az ő feltevésük szerint tehát minden emberi társaság s így az állam is, önkéntes emberi cselekvés produktuma volna. Ennek a föltevésnek azonban minden tapasztalat ellene mond. Bármily régi, vagy bármily alacsony műveltségű emberekről van tudomásunk, azok mindig és mindenütt társaságban éltek. De nem is élhettek másként. Még az állatvilágban is a társas életmód gyakoribb, mint a magános. Magánosan rendszerint csak azok az állatok élnek, amelyek egyrészt elég erősek arra, hogy magukat egyedül is megvédelmezhessék és élelmüket egymagukban is megszerezhessék, másrészt amelyek igen nagy mennyiségű, vagy nehezen elfoglalható táplálékot igényelnek. Az emberre nézve pedig ez nem áll. Már maga az, hogy a gyermekkor, a táplálék megszerzésére és önvédelemre képtelenség kora kivételesen hosszú időn át tart, bizonyos társas együttélést tesz szükségessé. De ettől eltekintve is, a magános ember, kivált a műveletlen, a tökéletesebb eszközök birtokában nem levő, - ereje teljességében sem képes megóvni magát az őt sok felől fenyegető veszélyekkel szemben. Táplálékát is többed magával együtt könnyebben megszerezheti.
A legalsóbb rendű emberre nézve is tehát nélkülözhetetlen a társas együttlét. A nélkülözhetetlenség pedig később tudatossá is válik... Vissza