Bevezetés a kriptográfiába I.

Előszó

Amióta az ember ismeri az írást és olvasást, azóta igény van arra is, hogy valamely leírt szöveget csak annak az elolvasására hivatottak legyenek képesek elolvasni és értelmezni. Más esetekben az írásokat, vagy a mai képregények ókori megfelelőit éppenséggel arra szánták, hogy lehetőleg minél több ember képes legyen azokat értelmezni. Az utóbbi kategóriába tartoznak pl. a királyok nagy tetteit, isteni származását, dicsőségét vagy törvényveit megörökítő képek, feliratok, de ide tartoznak azok a feliratok, lenyomatok, jelek is, amelyek hitelesíteni hivatottak e jelekkel ellátott írásokat, okleveleket, kereskedelmi szerződéseket, rendelkezéseket, mint pl. az akár 4000 évnél is régebbről előkerült pecsétek.
Mind a kétféle célnak léteznek a mai megfeleői. Az előbbiek a mai modern titkosírások, üzenetek, az utóbbiak pedig a valamilyen dokumentumot hitelesítő, annak eredetét, tulajdonjogát, szerzőjét azonosító technikák. Ma már sok országban - így Magyarországon is - törvény gondoskodik arról, hogy ezeket az (elektronikus) technikákat a hagyományos aláírásokkal és hitelesítési módszerekkel azonos jogérvényűnek fogadják el mind a közigazgatásban, mind a mindennapi joggyakorlatban.
Miért aktuális kérdés ma a kriptográfia gyűjtőnéven összefoglalt témakör és annak alkalmazásai?
Nos nagjyából a második világháború végéig (és az azt követő további két évtizedben) a titkos üzenetváltást szinte kizárólag katonai és diplomáciai célokra alkalmazták. Ez persze nem jelenti azt, hogy éleseszű, a rejtvények készítését és megfejtését szórakozásnak tekintő emberek nem készítettek korábban is titkos írásokat vagy nem foglalkoztak elfelejtett nyelvek írásainak megfejtésével, de a titkosírások széleskörű, civil alkalmazásának és elterjedésének kezdetei kb. az 1970-es évek közepére tehetők. Vissza