Bevezetés a modern logikába

Előszó

A 'logika' szó a mai magyar nyelv szókincséhez tartozik. Használjuk is úton-útfélen:
„Van/nincs benne logika."
„Logikus beszéd."
„Logikátlan eljárás."
„Fölismerte a dolgok logikáját."
„Más logika szerint gondolkodik."
Az ilyesfajta megnyilvánulásokban a 'logika' szó jelentése eléggé homályos; kb. a rendszeresség, következetesség értelmében szerepel. Ambrose Bierce amerikai író groteszk megállapítása szerint: Logika - a gondolkodás és érvelés művészete, szigorú összhangban az emberi félreértés korlátaival és tehetetlenségével. Túl a köznapi szóhasználaton, a 'logika' egy tudományszak elnevezése is; és ebben a könyvben a logika tudományával óhajtunk foglalkozni, függetlenül a 'logika' köznapi értelmétől. Kívánatosnak tűnik kiindulásként a logika tárgyának körülhatárolása. A logikát az antikvitás óta a filozófia részének, vagy legalábbis a filozófiához szorosan kapcsolódó témának tekintették. (Az akadémiai kategorizálás szerint nálunk jelenleg is a filozófia egy fejezetének számít.)
Ebből sejthető, hogy a logika tárgyának meghatározása a történelem során nem volt mentes a különféle filozófiai irányzatok befolyásától. Leggyakrabban az ismeretelmélettel rokonították: a gondolkodás vagy a helyes gondolkodás tudományának tekintették. Nem árt illusztrálni ezt a felfogást néhány lexikonidézettel, már csak azért sem, mert az idősebb értelmiségi generációhoz tartozók körében még napjainkban is hasonló felfogások élnek. logika - a helyes gondolkodás formáiról, feltételeiről, feltevéseiről, törvényeiről szóló tudomány. Vissza