Bevezetés a nevelésszociológiába

Fülszöveg

Több mint egy évtizedes vita eredményeképpen a nevelésszociológia is elnyerte helyét a felsőfokú pedagógusképzésben. Oktatási segédletben azonban egyelőre szegényes a választék. Andorka Rudolf jegyzete (Szociológia pedagógusoknak, Oktatáskutató Intézet, 1987) tulajdonképpen szakszociológiai válogatás; nem vállalkozik a nevelés társadalmi összefüggéseinek fölvázolására. A Bevezetés a nevelésszociológiába (Tankönyvkiadó, 1974), amellyel ezt a hiányt kívántam betölteni, csaknem két évtizede változatlan utánnyomásban jelenik meg, és mára mindenképp elavult. (Bővített változata 1984-ben látott utoljára napvilágot, tehát csaknem egy évtizede.)
Hasonlóképpen túlhaladottá vált a hozzájuk készített egyetemi szöveggyűjtemény (Társadalom és nevelés, Tankönyvkiadó, 1986). Egyrészt mert maga a nevelésszociológia - és általában az oktatáskutatás - igen sokat haladt előre, és magam is sokat tanultam belőle. Másrészt mert az oktatás és a nevelés valósága változott meg gyökeresen, különösen az 1989/90-es demokratikus fordulat óta. Harmadszor mert a mód, ahogyan korábban előadtam a nevelésszociológiát, kiment a divatból. Nem annyira az, amit pl. a marxizmusról mondtam és írtam, hanem amit nem mondtam és nem írtam meg más, hasonlóan fontos és világszerte közismertté vált megközelítésekről. Nélkülözhetetlenné vált tehát a nevelésszociológia egy újabb összefoglalása.
Az itt következő fejezetek mégsem tekinthető, mindenestől újaknak, hanem lényegében a két évtizeddel ezelőtti jegyzet, illetve az egy évtizeddel ezelőtt megjelent tankönyvi változat továbbfejlesztései. Szemléletét tekintve ez a jegyzet is a nevelés egy átfogó, társadalomtudományi felfogásából indul ki (szociális tanulás). A nevelésszociológia föladatát pedig a társadalomban folyó formális és informális nevelések vizsgálatában látja. Az olvasó mégis lényeges változásokat fog fölfedezni. Vissza