Bevezetés a vegyipari műszerezésbe

Előszó

A műszaki tudományok fejlődése megköveteli a specializálódást és ez magával hozza az egyes szakterületek művelőinek elszigetelődését. A vegyipari automatizálódás több szaktudomány határterületén lévén, csoportmunkát kíván meg a vegyészmérnöktől, vegyipari gépésztől, irányítástechnikustó és számítógépes szakembertől. E csoport tagjainak szolgál szótárul ez a könyv, elsődlegesen a vegyipari üzemet tervező gépész és irányítástechnikus szemszögéből, illesztve használatára.
A vegyipari automatizálás fejlődése nem egyenletes. Egy-egy új műszaki megoldás elterjedési szakaszában igen gyors, majd hosszabb ideig megállapodott. A fejlődés gyors szakaszait rendszerint a műszergyártók által nyújtott új eszközök és a felhasználóknál felmerülő új igények egybeesése szokta elindítani. Ilyen időszak volt az 1950-es években, amikor az egységes jeltartományú távadók megjelentek és a vegyiüzemek nagyságrendjének növekedése a központosítási igényeket is magával hozta.
Az 1970-es évek utolsó harmadában a számítástechnikai eszközök lehetőségei és a felhasználók fokozott adatfeldolgozási igényei találtak egymásra. Ugyanakkor a mikroprocesszorok ára gazdaságilag elérhetővé tette az új technikát. Ennek az újabb fejlődési szakasznak elején íródott e könyv s így megállapításai részben jóslások, melyeket a következő időszak fog igazolni vagy megcáfolni. Minthogy fentiek szerint átmeneti időszakban vagyunk, a műszerezési rendszerek szinte mindenikét megtaláljuk a hazai vegyiparban. A könyv anyagában igyekeztem egyensúlyt találni a régebbi és a legújabb között. Az irányítás-elméleti kérdések tárgyalását, a matematikai modellek leírását rövidre foghattam, mert a magyar nyelvű szakirodalom már bővelkedik ilyen tárgyú művekben.
A rendelkezésre álló terjedelem nem tette lehetővé minden téma azonos mélységű kifejtését, ezért az olvasó elnézését kérem.
Köszönettel tartozom elsősorban a Műszaki Kiadónak, hogy munkámat megjelentette. Hálás vagyok tematikám bírálóinek, Szilágyi Róbertnek és Mohilla Rezsőnek, valamint lelkes lektoraimnak Kovács Ferencnek és Pallai Ivánnak, akik igyekeztek művemet egyöntetűbbé, érthetőbbé, világosabbá tenni. Nem rajtuk múlt, ha ez nem mindenhol sikerült.
Köszönettel tartozom rajtuk kívül egykori tervező munkatársaimnak, egyetemi jegyzeteim bírálóinak és tanítványaimnak, akik az anyag formálásában, kialakításában segítségemre voltak és Bacsa Mihálynénak, aki a kézirat gépelésének nehézségeit vállalta.
Végezetül külön köszönöm Boros Andor felelős szerkesztő és munkatársainak áldozatos munkáját, amellyel a javításokat, rövidítéseket, egyeztetéseket jórészt távollétemben elvégezték és így a nyomdába adást lehetővé tették.

A szerző Vissza