Bevezetés a zenekultúrába

Előszó

Ebben a munkámban a zenekultúra legfontosabb kérdéseit hozom szőnyegre, részben azért, hogy felvilágosítsak, részben azért, hogy további gondolkozásra sarkaljak. "Zenekultúra!" Éppoly kevéssé független a zene esztétikai tényezőitől, mint a kultúra általános összetevőitől. Éppen ezért igyekeztem a zeneművészet mindenkit érdeklő kérdéseit úgy megvilágítani, hogy az olvasó meglássa azok összefüggését a kultúra teljességével.
Művészettel foglalkozó közönségünk kritikai ereje leginkább az irodalommal összefüggésben állja ki a próbát. Irodalommal mindenki maga foglalkozhatik, az írók olvasása nagyjában magánügy, a szó "vates"-einek újkori publikuma az egyes fők önálló állásfoglalása révén alakul ki. A többi művészet sokkal egységesebb, tömörülőbb közönséget kíván. a közkultúrából nő ki ugyan a költészet is, de szociális érvényesülése sokkal kevésbé a tömeg közvetlen dolga, mint a többi művészeté. Nálunk a századok óta uralkodó különös állapotok a közélet megoszlására hatottak legfeltünőbb erővel s így történt, hogy legnagyobb művészi tényezővé az irodalom vált. Megoszlott és megkötött nemzeti erők az irodalom magaslatain egyesültek és szabadultak föl, művelődés, művészet, agitáció és menekülés volt az irodalom egymagában. Írni, olvasni: a műveltség elemi föltétele, megszorult viszonyok közt tehát elsősorban az irodalom kell, hogy nemzeti jelentőségre emelkedjék. a beszéd, a vers értelmének közvetlen természetességétől igen távol van a festészet, szobrászat, építészet, zene kifejezésmódjának elvonatkozottsága; ez alapos, speciális kultúrmunkát kíván az élvezőtől, olyat, melyhez nem csupán a viszonyok aránylagos zavartalansága, hanem bizonyos, jobbára tömegértelemben vett közszellem is szükséges. Így történt, hogy a viszonyok nagy írókat és magasra csapó irodalmi hullámokat neveltek nálunk, míg a művészet egyéb ágaiban csak újabban látunk jelentékenyebb virágzást... Vissza