Bevezetés az összehasonlító jogtörténet alapelemeibe

Fülszöveg

Historiográfiai értelemben nem új az a törekvés, hogy a "szomszédos, kortárs társadalmak" jogfejlődését az összehasonlító jogtörténet eszközeivel közelítsék meg, azzal a szándékkal, hogy a korabeli magyar jog történetének maradandó értékű feltárását előmozdítsák. Ez a törekvés abból fakad, hogy a hazai jogtörténet újkori és legújabb kori fejlődésének az egyetemes történelembe beágyazott vizsgálatához eddig éppen azok a meghatározó jellegű ismeretek hiányoztak, amelyek "szüntelenül befolyásolták" előrehaladásunkat, s amelyeknek a fejlődésére éppen közelségük és egyidejűségük folytán ugyanazok az okok hatottak.
A neves német történész, Günter Heidorn mondja, hogy az egyetemes és a nemzeti történelem viszonyát, illetőleg a szomszéd kortárs társadalmak viszonyát kontinensünk keleti felében a sokrétűség ellenére az újkori civilizációk kölcsönös összefüggése határozza meg, és ez nemcsak az idézett modern kori jogfejlődés kölcsönhatásainak feltárásával válik ma már érthetővé számunkra, hanem az anyagi kultúra szinte minden területén.
A sokak által megsejtett összefüggéseknek azonban a tényeken kell nyugodniuk annak érdekében, hogy a módszeres jogtörténeti kutatómunka valóban maradandó komparatív eredményeket érjen el. Ezért vállalta a hazai viszonyok közt jobbára az általános jogtörténettel foglalkozó szerző azt a szolgálatot, hogy a kutatások legújabb eredményei alapján adjon áttekintést azoknak a népeknek az újkori jogfejlődéséről, amelyek történelmi sorsközösségben éltek velünk, a késleltetett burzsoá jogcsoport azon összetevőit ragadva meg elsősorban, amelyekről eddig áttekintő kép sem állt rendelkezésére a hazai jogtörténet kutatójának. (Ennek megfelelően vizsgálja a mű a magyar jogi historizmus alapvető áramlatainak viszonyát a jogfejlődés összehasonlításához; a jogfejlődés összehasonlító vizsgálatának szerepét a jogtörténetben; a módszertani és a koordinációs problémákat a modern jogtörténetben, a koordinált jogtörténeti kutatómunka alapvető forrásait; az újkori jogfejlődésünk összehasonlító vizsgálata akadályainak a leküzdését; a délkelet-európai burzsoá jogcsoport kialakulásának történelmi körülményeit; a burzsoá állam- és jogrend kiépítésének a korát Közép- és Délkelet-Európában; a burzsoá állam- és jogrendet az imperializmusra áttérés időszakában; a délkelet-európai állami szuverenitást az imperialista hatalmi politika kereszttüzében; a polgári állami struktúrák fejlődését a Balkánon az imperializmusra áttérés idején; a délkelet-európai népek jogrendjét az imperializmusra áttárés korszakában.)
Kelet-Európa burzsoá jogrendjének a felbomlása, ill. az európai szocialista jogcsoport kialakulásának feltárása el sem képzelhető az említett értelemben vett komplex vizsgálódás nélkül. Egyetlen nyitott kérdésre kell visszautalni ezzel kapcsolatban, ami úgy fogalmazható meg, hogy a modern marxista történettudomány miért fordul megkülönböztetett figyelemmel ahhoz a kérészéletű jogfejlődési korszakhoz, amelyben a jog a burzsoá osztályuralom, sőt a szóban forgó térség nagyobb részén a a feudálkapitalista osztályuralom kiszolgálójává silányult? A hazai kutatómunka megoldásra váró feladatait tekintve könnyű válaszolni erre, az olvasó előtt mégis nyitva marad a kérdés, mondván, hogy a jogtörténetnek ez a megkésett és viszonylag rövid korszaka népeink történetében a nemzeti gyűlölködéssel, nemzetek egész sorának súlyos megaláztatásával párosult. Nem jobb-e a jövő nemzedékek számára, ha a történelmi útvesztések és terelőutak gyötrelmesen valós körülményei inkább a feledés homályában maradnak? A tudomány erre a kérdésre csak az egyértelműen tagadó álláspontra helyezkedhet, s az Engelstől származó klasszikus gondolat mindenki számára érthetővé teszi a szerző álláspontját, mondván, hogy ez a sorsdöntő történelmi átalakulás valóban "kimondhatatlan szenvedésekkel sújtja a nép nagy tömegét, de csakis ez teremt olyan állapotokat (is), amelyek egy új társadalmi rendet (majdan) lehetővé tesznek".
Ilyen értelemben viszont a szerző által vállalt feladat már nem csupán munkaigényes és nagy, hanem felemelő is, aminek az életrevalóságát korunk jogi historizmusának azok az örvendetesen gyarapodó kutatási eredményei igazolták, amelyek egy szélesebb, a korábbinál inkább adekvát világkép kialakítására is alkalmasnak bizonyultak. A maga nemében sajátosnak mondható bevezetés az összehasonlító jogtörténet alapelemeibe ezt a nemes törekvést kívánja szolgálni. Jogászok, közgazdászok, szociológusok, pedagógusok, a politikával foglalkozók számára. Vissza