Bevezető népénekeinkhez

Előszó

Magyar népkincsünk bőségében, hagyományaiban és zenei, ill. költői értékében roppantul gazdag. Régibb évszázadok számos nyomtatott és kéziratos gyüjteménye, továbbá ma még át nem tekinthető mennyiségben ránk maradt, különböző /részben már kallódó/ töredékek és szemelvények százszámra tárnak elibénk dallamokat és szövegeket, amelyek ezrek és százezrek ajkán váltak zengő, szárnyaló muszikává.
Hol, mikor kezdődött, milyen csirákból, mely forrásokból dagadt dúsan hömpölygővé ez az áradat, arra ma még sem szabatos, sem kielégitő feleletet nem tudunk adni. Mennyi része volt a magyar népének fája kilombosodásában esetleges külföldi behatásoknak, vagy pedig belső, magyar izzásból kipattant szikrától vetett-e lobbot a későbbi lángolás, erre még csak találgató magyarázatféléket szoktunk adni önönmagunknak.
Persze, hogyha Mátyás királyunk halála után alig fél évszázaddal nem omlik össze nálunk minden, ha a következő 150 esztendő a magyar tájakon pernyén és romon kivül legalább valamicske irásos emléket őrzött volna meg és ha utána a Habsburg uralom évszázadok folyamán nem burkol be minden magyar szellemi megnyilatkozást szörnyü, fekete, német árnyékkal, akkor énekanyagunk ma nemcsak mennyiségben volna sokkal dúsabb, de átlagában nyilván jóval magyarabb izű is lehetne. Sőt, ma azt is világosabban láthatnók, mikor és hol fogamzott, hogyan és mivel gyarapodott, vagy milyen küzdelmekkel /diadalokkal?/ ért virágzásának tetőpontjára. Vissza