Biblikus lelkipásztorkodás

Előszó

Nem kell különös éleslátás annak felismeréséhez, hogy az Egyház egyre növekvő nehézségekkel küzd önmagában és a társadalomban. Rahner és Ratzinger bíboros másokkal együtt úgy gondolják, hogy a népegyház tömegei elfogynak, és az Egyház kis közösségek formájában marad fenn. A jövő az Isten titka. Nem az a központi problémánk, hogy a jövőben kevesen vagy sokan leszünk-e krisztushívők? Nem az a legnagyobb bajunk, hogy tömegeink fogynak. Ez annak a következménye, hogy nem tudunk tartalmat adni a hívek életének. Központi problémánk, hogyan válhat krisztusibbá az Egyház, hogy be tudja tölteni hivatását. Nem a hagyományos módon jól szervező lelkipásztor az eszmény, aki olyan helyen működik, ahol még vannak hívek, s munkája nyomán lassabban mállik szét a közösség, mint a nagy átlag esetében. Ebben a nagyon zavaros világban hajlamosak vagyunk mindent a világ bűnére fogni. Képtelenek vagyunk Krisztus előtt őszintén megkérdezni, hogy mit ítél lelkipásztorkodásomról? Nem nézünk szembe a ténnyel, hogy egy igen profán világban letűnt idők gyenge rutinjával pasztorálunk. Ma többnyire egyre fogyó, fáradt papság egymaga pasztorál megkövült módszerekkel szétmálló népegyházi csoportokat.
Azt keresem, hogy mik a Biblia lelkipásztori elvei. Azután tárgyalom lelkipásztori módszereink fogyatékosságait, amelyekben megújulásra van szükség. Végül tapasztalataimat írom le, amit megértettem, kipróbáltam. Ma valamennyiünknek, akik e témával foglalkozunk, alázatosaknak, bizakodóknak, keresőknek, és Istenre nyitottnak kell lennünk. A lelkipásztorkodásnak fontos eleme a tan, amit hirdetünk. Idejétmúlt szöveggel nem lehet élő közösséget létrehozni. Minden fontos kérdésben elmondom röviden a Biblia fényében megfogalmazott tanítást a kérdésről. Mivel a jövőben a növekvő paphiány miatt a lelkipásztori munkába csökkenni fog a lelkipásztorkodó papság szerepe, és növekedni fog a hívek súlya, ezért könyvem a kérdés iránt érdeklődő, a lelkipásztori munkában résztvevő segítőknek is szánom. Vissza