Bibó István összegyűjtött munkái 1-4.

Fülszöveg

A magyarság az utolsó emberöltőben történelmének újabb, zsákutcákkal, kudarcokkal, de ugyanakkor ígéretes próbálkozásokkal teli korszakát élte át. Ki tud ezekről az egzisztenciális eseményekről olyan hangon szólni, hogy az "felszabadítsa azokat az erőket, melyek a demokráciában önmagára találó, szabad emberhez méltó Magyarországhoz visznek"?
Ezt a hangot kereste és találta meg Bibó István. Szerinte sem kollektív szenvedés, sem elszenvedett igazságtalanság vagy kényszerhelyzet nem lehet ok arra, hogy a nemzet feladja "az európai emberség, a demokrácia, a szomszédokkal való megértés és a kelet-európai népek politikai és kulturális közösségébe való beilleszkedés politikáját". Ennek a politikának a kifejtését találhat meg az olvasó összegyűjtött munkáinak most közreadott első kötetében. A kötet, történelmi tanulmányok mellett, a magyar koalíciós demokrácia elemzését tartalmazza. Az írások egy része az íróasztal fiókjából került elő, az egykor megjelentek sem hozzáférhetők az olvasók számára.
A gyűjteményes kiadásra a megbízást Bibó István 1978 nyarán Budán, egy pasaréti beszélgetésünk során adta meg az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemnek.
Bibó alakját Szabó Zoltán bevezető tanulmánya állítja a "legtürelmesebb magyar"-ként a magyar történelem legendáriumába, ahová 1979. május 10-i halála óta véglegesen tartozik. Szabó Zoltánnak ez alkalomból írt "tetemre hívó" nekrológja után a Bibó-irodalom Magyarországon és a diaszpóra magyarság körében is futótűzként terjedt.
Bibó István emlékének és célkitűzésének: "nem nyugodni addig, míg a politikai tudatosításnak és nevelésnek a munkája meg nem indult!", születése 70. évében ezzel az első kötettel adózik a kiadó. Vissza