Harmadik út

Előszó

Ez a könyv egy fogoly gondolkodó írásait szabadítja ki könyvtárak folyóirat termeinek celláiból. Amikor Bibó István tanulmányainak javát és zömét az olvasó elé bocsátom zavart megilletődés fog el: bénul az értelem, ha olyasvalakivel « száguld az Illés szekere »? akinek közelében élt. Egy nemzet nagyjai vagy gondolkodók, akik értelmükkel, vagy hősök, akik életükkel szolgálnak; Bibó mind a kettővel. aki a köztársaság nehéz éveiben közzétett korai tanulmányaiba belemélyedd aggodalmasan tárgyilagos, józanul mérlegelő, higgadtan argumentáló gondolkodóval ismerkedik meg: ő a legtürelmesebb magyar. S ezt a hűvös logikával érvelő embert veti egy vasárnap hajnala a magyar történelem legendáriumába a magatartás hősei mellé, a klasszikus példatárak nagy jellemeinek szomszédságába. Történelmi pillanat magasizzása élő, javakorbeli embert éget itt rettentő véglegességgel a nemzeti emlékezetbe: A NAPTÁR novembert s vasárnapot jelez; az elsőt Halottak Napja után. Az ágyúszó a város peremén elözönlést dörög, a fehér zászló a parlament kapuján kapitulációt hirdet. Az ország néptelen házába behatoló szovjetkatonák a szőnyeges folyosón fegyverest hiába keresnek: a vak is látja, hogy az épületet nem védi senki. Már inkább kíváncsisága mintsem gyanakvás rúgatja be velük a nehéz tölgyfaajtókat. Az egyik teremben mégis találnak valakit, egy civilt. A magos, hajlotthátú, borotválatlan férfiú egy írógép előtt ül, ír. Mivel tanárra s nem partizánra emlékeztet, nem bántják. Célpont híján a megszállók turistaösztöne támad fel a katonákban: nézegetni kezdik a termek falfestményeit. Ezek a századvég teátrális realizmusával ábrázolnak lélekemelő történelmi jeleneteket. Rókamálas, zsinóros díszruhákba öltözött, ápolt szakállú férfiak csoportosulnak rajtuk, a nemzet nagyjai, feltehetően szabadságjogok kihirdetésére, ünnepélyesen. « Kharaso» - bólintanak rá a képek mondandójára a katonák. A kopott ruhájú, korántsem ünnepélyes külsejű férfiú pedig kopogtatja az írógépen, számukra semmitmondó nyelvén, a maga mondandóját. Vissza