Bika és angyal (dedikált példány)

Fülszöveg

Kelényi István illanó, törékeny, mégis maradandó anyagból formálja verseit: emlékekből, vágyakból, szenvedélyekből. Művei többnyire térképvázlatok a "szenvedések és álmok erdejéről", pillanatképek a dantei utazás első állomásairól. a kezdődő férfikor elején még visszaragyog a gyermekévek "csillagszárnyú" kertje, még Chagall játékos angyalai "surrognak" a háztetők felett, de a háttérben már megjelenik az érzelem és a gondolat viaskodásából formálódó "tündöklő pokol", a költő új lírai éghajlatának víziója.
Gyúrón, egy dunántúli kis falucskában születtem, 1946-ban. Színházi pályára készültem, színésznek, majd színházrendezőnek, de nem vettek fel a főiskolára; egyetemre is hiába jelentkeztem vagy hatszor. Voltam raktári segédmunkás, hidászkatona, kocsikísérő, könyvterjesztői szakképesítést szereztem, és elvégeztem a Népművelési Intézet középfokú színjátszó-rendezői tanfolyamát. Vezettem is irodalmi színpadot vidéken.
1970 óta az ELTE magyar-művészettörténet szakos hallgatója vagyok - és a Rádió külső munkatársa. Voltam már ügyelő, rendező-asszisztens, vezettem a Gyermekrádió "Napraforgó" adását. Az utóbbi időben dramatizálással és riporterkedéssel is próbálkozom.
Verseim öt éve rendszeresen jelennek meg különféle lapokban és irodalmi folyóiratokban. Írok könyv-, film-, színházi, képzőművészeti recenziókat.
Kosztolányi aforizmája szerint "az író az az ember, akinek a szavak fontosabbak, mint az élet". Mint minden paradoxon: ez is csak féligazság. Mert a másik fele is igaz, a fordítottja. Huszonötön túl, közelebb a harminchoz, az ember lassan-lassan megérti, hogy minden hasonlatnál gazdagabb az élet. Vissza