Győzelmünk a sakkolimpián

Fülszöveg

"Magyarország világbajnok!... Üdvözli őket a világ és részt vesz rendkívüli örömükben. Megvalósították az álmot, amit nem tudtak elérni Siegenben (1970), ahol egy ponttal maradtak el a Szovjetuniótól és Skopjéban (1972), ahol másfél pont választotta el őket..." - ezekkel a szavakkal köszöntötte a páratlan bravúrt elért férfiválogatottat Najdorf, a híres, sok olimpiát megért aragentín nagymester a Clarin című lapban. Valóban, régi álom teljesült be. Éppen fél évszázados! Ekkor győztünk ugyanis utoljára (Hága, 1928). Először pedig 1927-ben Londonban, a legelső olimpián.
Hosszú utat tett meg a két dátum között a magyar sakkozás. Sok kiválóságot adott a sakkvilágnak, legjobbjai nemritkán szereztek érmet olimpián, Európa-bajnokságon, de ennyire kitűnő együttest felvonultatni nem sikerült. Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Adorján András, Csom Isván és Vadász László bravúrjukkal örökre beírták nevüket sakkozásunk aranykönyvébe, és ebbe a szerény munkába, amely megkísérli visszaadni a nagy napokat. Bilek István nagymester a szemtanú hitelességével, a világjáró tájékozottságával, a szakember probléma érzékenységével mutatja be az eseményeket. De nemcsak ő és elemzőtársai, hanem a játékosok maguk is rámutatnak játszmájuk fordulópontjaira, tanulságaira. A szerzőtársak névsora imponáló!
A magyar csapat 56 játszmáján kívül megismerkedhetünk az olimpia jó néhány fontos, értékes, fordulatos összecsapásával is.
Az aranyérem csillogását még fényesebbé tette a nők sikere. A második helyhez vezető rögös út története, a játszmák hű képet tárnak az olvasó elé.
Mindkét fejezetet táblázatok egészítik ki, sőt Földeák Árpád kalauzolásával megismerkedhetünk a sakkolimpiák történetével, magyar vonatkozásaival is.
A hazai forró ünneplés, a kitüntetés, a fogadások felidézésén kívül a könyv kiemelkedő részei közé tartozik az interjú is, amely a magyar csapat éltáblásának, hősének, Portisch Lajosnak nézeteit, pályafutásának legfőbb tapasztalatait foglalja össze.
A gazdag fényképanyag még élőbbé, értékesebbé teszi ezt a visszaemlékezést, amelyet minden magyar sakkbarát bizonyára szakkönyvtárának legértékesebb darabjai közé fog sorolni. Vissza