Végtelen mélység

Előszó

Létezik egy titokzatos kék világ, amely elvarázsol engem. Tízéves koromban kezdődött minden, amikor felmásztam egy szél tépázta fenyőfára, mely bölcsőként ringatott imbolygó ágai között. A fenyő nagyszüleim tengerparti háza mellett állt Oregonban.
A Csendes-óceán felől fújó szelek gyakran metszően élesek és hidegek, én ennek ellenére csak ültem a fenyőn, s elbűvölten néztem a víz állandóan változó kékjét, s gondolataim odalenn jártak, a habok alatti világban.
Ez a csodálat ma, annyi utazással eltöltött év után, amelynek során a National Geographic munkatársaként a világ számos óceánját bejártam, még nagyobb bennem. Talán azért, mert ma, Bill Curtsingernek köszönhetően, többet tudok. Bill csodálatos képei elvittek abba a víz alatti világba, ahová gyermekkoromban vágytam, s a leghidegebb óceánok ritkán látott vidékeire is. A környezet arrafelé cseppet sem barátságos, nem csoda hát, hogy alig néhány búvár rendelkezik akkora tapasztalattal, bátorsággal és elszántsággal, hogy ilyen rendkívüli körülmények között dolgozzék. Bill birodalmát nem a meleg vizű tengerek korallzátonyainak színpompás világát megörökítő képek kavalkádja jelenti, amely szinte azonnal eszünkbe jut, ha a víz alatti fényképezés kerül szóba. Bill jobban kedveli azt a kifinomult, fenséges szépséget, amelyet a zöld és a kék színek végtelen árnyalata jellemez. Vissza