A festett üveglemezektől a diavideóig

Előszó

Minden könyvnek örülni kell, amelynek mondanivalója van a kultúra számára. Ma különösen, amikor a szellemi teljesítmény a siker ellenében devalválódott, a műveltség csak deklarált érték, dekonjunktúrája van minden közvetlenül pénzre nem átszámítható produktumnak. Megszaporodott a kultúrán kívüli, vagy kultúrán aluli könyvek száma, a jelképesen is „aluljáró" irodalom sokkal jobb eséllyel indul az igazinál. Abban már kevésbé lehetünk biztosak, hogy hosszú távon is. A „kurzus-irodalom" ugyanis a mindenkori divat által manipulált, az igazinak szándéka van. Komolyan veendő szándéka: értéket keres. Vagy olyat, amelyet meg kell őrizni az idő számára, mert egy folyamat figyelmet érdemlő része, vagy olyat, amely elkerülte eddig a figyelmet és meg kell találni.
Ezért hát örülni kell minden könyvnek, amely arra vállalkozik, hogy az itt-ott fellelhető részekből egészet csinál. Felkutat tényeket és összefüggéseket, hogy rendszert építsen belőlük. Különösen értékes az ilyen feltáró munka akkor, ha a térből és az időből elemenként kell összehordani a téma történetét. Jelen esetben is ez történik, mert összefüggő előzmények nincsenek. Nem az az író dolga, hogy átrendezzen vagy átértékeljen nyolc-tíz korábbi dolgozatot, hanem hogy az előásott leletek birtokában bizonyítsa: a látási kultúra e területe már történeti szinten sem elhanyagolható az egész szempontjából. Megérett az összegzésre, még akkor is, ha „vázlatos". Vissza