Biró József

Előszó

Egy utazó a "reménytelen" 20. században - Biró József festői életműve
Nem Biro József az egyetlen olyan művész, aki festő- és rajzeszközeit félretéve szívesebben kalandozott az elmúlt századokban, s eltemetett korszakok vagy távoli földrészek krónikásaként vonult be a művészettörténetbe. Főiskolai tanára, Lyka Károly eredetileg szintén festőnek készült Münchenben, Hollósy Simon egykori tanítványai, Felvinczi Takács Zoltán vagy Baktay Ervin pedig a varázslatos Kelet csábításainak engedve váltak nemzetközileg elismert kutatókká. Biró kortársai közül talán László Gyula régész tudta csak választott hivatását szinte maradéktalanul összeegyeztetni a rendszeres művészi munkával, felhasználni a Rudnay Gyulától, Réti Istvántól és Lyka Károlytól tanultakat. Nála a pontos rajztudás ugyanis nemcsak a leletanyag dokumentálásának elengedhetetlen eszköze volt, hanem segítségével a régmúlt időket, jelesül a honfoglaló magyarok életét átélhetően jelenítette meg számunkra. László Gyula gyakran időzött honfoglaló eleinknél, emellett azonban szívesen rajzolta kortársait is.
Biró József néhány tucatnyi festményét, rajzát nézegetve, vázlatkönyveit lapozgatva nehéz életműről beszélni. Sokkal inkább egy másik, tudatosan háttérbe szorított, de feltétlen tehetséget mutató életpálya, "elszalasztott" lehetőségét sejtjük meg a művekben. Tudta, hogy választania kell: végül a művészet történetét választotta. Mintha érezte volna, hogy kevés alkotói év adatik meg neki, hatalmas iramot diktált, erről tanúskodnak könyvei, tanulmányai. "Én most itt dolgozom ebben a harmincöt fokos kegyetlen hőségben egész nap, amíg totus Nagyvárad a strandon pompázik. [...] Egyetlen szórakozásom a napi 15 szivar mellett az esti tánc a Clubban 3-ig és utána a pesti lapok olvasása. Egyébként átkozottul el vagyok süllyedve a legreménytelenebb XVIII. században, elporladt kőfaragók művészi affekcióinak analizálásával" - írta Zádor Anna művészettörténésznek egyik levelében. Vissza