Komárom-Esztergom megyei múzeumok közleményei 5.

Előszó

Részlet a könyvből:

"Komárom-Esztergom megye a kezdetektől élen járt a rendszeressé váló őskőkori kutatásokban. Alig három évvel a Szeleta barlangban megkezdett ásatások után, a második hazai őskőkori lelőhelyünk 1909-ben a tatai Porhanyóbánya. Ha a kutatástörténet jelentős évszámait szigorúan számba vesszük, akkor a tatai őslénytani/régészeti (?) lelőhely megismerése éppenséggel több, mint 100 évvel megelőzte a paleolit-kutatásnak, mint tudománynak a születését. Sokat idézett, híres útleírásában az angol Townson úr már "elefántcsontokat" említ a tatai mésztufából, ha az esetleg ugyanakkor előkerült megmunkált kőeszközök szükségképpen el is kerülték figyelmét.
A megyei lelőhelyek a kutatók kitüntető figyelmét nagyszerű eredményekkel igazolták. A Gerecse tágas barlangjai, a hegylábi forrástevékenység által létrehozott mésztufamedencék, a Duna-teraszok peremei, a különlegesen változatos geomorfológiai adottságok a jégkor számos időhorizontja számos régészeti kultúrájának-népének biztosította az optimális életkörülményeket.
A "Komárom megye története" című monográfia első kötetében a fontosabb őskőkori lelőhelyeket ismertettem. Az ott megjelent két dolgozatom kiegészítéseképpen most sorra veszem azokat a topográfiai gyűjtőpontokat, amelyek a Magyar Nemzeti Múzeum őskőkori leltárkönyvében szerepelnek. Ezek túlnyomó része őskőkori, de van néhány fiatalabb, vagy bizonytalan kronológiai helyzetű lelőhely is. Ezeket külön feltüntettem. A kataszter teljessége érdekében beszámolok azokról az ásatásokról is, melyek a megye őskőkori lelőhelyein folytak, de az anyag nincs a Magyar Nemzeti Múzeumban." Vissza