Magyar Szemle 1937. március

Előszó

Részlet a kötetből:

AZ ÚJ OLASZ NACIONALIZMUS

Az olasz nacionalizmus tárgyilagos szemlélete ma szerfölött nehéz dolog. Folytonos világnézeti, társadalmi és politikai ellentétek torlódnak körülötte, melyek a mai Európa legaktuálisabb kérdései. Talán ez a heves korszerűség okozza azt, hogy az emberek úgy érzik: a mai Olaszország megítélésében nincs helye a tárgyilagos magatartásnak, itt mindenkinek pro, vagy kontra állást kell foglalnia. A történetírás számára nem elég biztos ez a talaj ahhoz, hogy rajta megállhassanak a mult vizsgálatának s a történeti értékelésnek hidegebb mérőeszközei. Az európai szellem sok képviselőjét pedig már eleve visszarettenti a diktatórikus államforma; a sok kávéházi entellektüell remeg, ha valahonnan a távolból érzi a tömegek erős lépteit. A szellem emberei évszázadok óta ösztönösen megszokták, hogy az angol, a francia, vagy a német szellemi és politikai formákhoz kössék a nemesebb értelmű Európa fogalmát. S az új olasz politikai életforma kétségtelenül eltér attól a hosszú úttól, amit az angol, francia és német gondolatok vágtak évszázadok óta. A mai olasz életforma korszerűségével szemben áll aztán egy másik korszerűség, az a gondolkozás, mely Európa életében nem lát egyebet, mint a kapitalizmus és a proletariátus harcát s e merev osztályozás során Itáliában a dekadens és széthulló polgári társadalmi rend előharcosát, rohamcsapatát gyanítja. Ez a gondolkozás a társadalmat az ú. n. horizontális tagozódás alapján igyekszik megérteni: ez a fölfogás azt jelenti, hogy az egymás alatt és fölött lévő rétegek - osztályok - helyzetük adottsága folytán szükségszerűen a legnagyobb nyomást gyakorolják egymásra, szükségszerűen harcban állanak egymással. Az osztályharc e materiális gondolatával szemben az olasz társadalomszemlélet a vertikális társadalmi tagozódás konstrukciójával felel; ez a racionális konstrukció azt magyarázza, hogy egy nemzet életéhez nem osztályharcra van szükség, hanem arra, hogy - függőlegesen metszve az egész társadalom szerkezetét - kiválasszuk belőle a vezetésre és a nemzetnevelésre hivatott elitet. A mostani Európát keresztül-kasul áthatották a világpolgári gondolkozás eredményei; Olaszország merészen szakított ezzel az örökséggel, mely a XVIII. század óta az európai szellemet jelentette. S ez a merészsége sokak haragjára elég ok. Vissza