Otthon 2011. szeptember

Előszó

Köszöntünk az otthonunkban!
Bekopogok néhány ajtón, s a feltáruló világ mind kedvemre való. Szeretem azt a játékot, amint végiggondolom: tudnék-e ott élni, ez az én világom-e, vagy csupán tetszik, elfogadom, de a távolság azért megmarad. Látogatóban vagyok egy barátnál, aki egy tóparton álmai házát, köré álmai kertjét építette meg. Csodálom őt, meg a kitartását, örülök, hogy boldog, közben pásztáz a szemem: vajon hogy mutatnának a terek, bútorok mondjuk az Otthon hasábjain? Igaz, nem először esik ez meg velem, hiszen ez is egy játék: kihasítani a térből egy kockát, elképzelni, milyennek látszik három dimenzió helyett kettőben? Sokszor ugyanis az, ami nekünk rendezettnek és késznek tűnik, fotón már úgymond nem működik. Ezért különleges az a négy lakás, amit most mutatunk neked. Mert itt minden működik. És nem azért, mintha gondosan megtervezett lenne az összes látványelem. Ezekben az otthonokban ott van a tulajdonosok keze nyoma, a kreativitásuk, merészségük, színes életük, kalandvágyuk, tehetségük. Egy világot járt soktagú családé, ahol nem a szükség diktálta, hogy a legtöbb bútort saját maguk újítsák fel, hanem valamiféle mély érzelmi azonosulás. Egy fiatal nőé, aki a retrót adagolja saját íze szerint hófehér otthonában. Egy Svájcból idetelepült művészé, aki az átalakított lakásba a régi, megszokott bútorait hozta, melyek szerényen asszisztálnak a szobroknak és a festményeknek. Na jó, Estrella Barcelonából szakmabeli. Szabad szellemű lakberendező, aki egy valaha volt garázsból alakította ki saját lakását, olyan erőteljes eklektikát képviselve, hogy az már maga a harmónia... Vissza