Szüts Miklós

Előszó

Részlet:
Bodor Ádám
Melissa Bogdanowitz lábnyoma
Szüts Miklósnak
Mindig is kerültem a feltűnést, most ráadásul tudván, hogy egyszerű emberekkel lesz dolgom, álruhában, szegény vízvezeték-szerelőnek öltözve, a semmitmondó Edward Mardirosz álnéven utaztam Visna Jablonicára. Egy régi újsághirdetés csábított oda, miszerint befektetőt keresnek a végóráit élő városkába, valakit, aki képes lelket lehelni egy haldokló településbe. Megtudtam, egykor tipp-topp kis rakétakilövő üzemelt a közeli erdőben, ám amint beköszöntöttek a langyos békeidők, és a silókat kiürítették, a hajdan virágzó városba sorvadásnak indult.
Bizony, nem kis időbe telt, amíg a térképen rábukkantam az eldugott helységre, mit is mondjak, jó hetven kilométernyire volt az amúgy is világvégi Ökörmezőtől, benn a Hucul Kárpátok kellős közepén, a Burkuj Ignatyevics-Igfon nevét viselő erdőben, de hát - bizakodtam - általában csodák is ilyen helyeken történnek. Mint befektetőnek ugyanis pénzem nem sok volt, azt viszont elmondhatom, rettenetes tettvágy motoszkált bennem. Levelet írtam hát a helyi hivatalosságoknak, hogy amennyiben eleddig nem állt be sorsukban kedvező fordulat, szívesen tennék egy diszkrét helyszíni szemlét, a település jövőjét megbeszélendő. Választ, egy rövid lebeszélő levélkét Melissa Bogdanowitz alprefektus asszonytól kaptam, amelyben arról értesített, hogy ajánlatom kissé vicces, hiszen a hirdetést jó évtizeddel korábban adták fel, azóta reménytelen sorsukba beletörődtek, és mivel aligha létezik erő, és akarat amely őket talpra állítaná, legjobb hát mentükre hagyni a dolgokat. Mégis, a gondos zsinórírással rótt elhárító sorokból, de még egyenként a nőiesen teltecske betűkből is valami szemérmetlen hívogatás áradt, valami ilyesmi: "azért, ha kíváncsi lennél, és egy kis kalandra vágysz, gyere, nem bánod meg". Ráadásul a menta illatú levélpapír jobb felső sarkába golyóstollal egy buja liliom volt rajzolva, különös figyelemmel a nemes virág kihívó feslettségére. Én sem vagyok fából: elképzeltem mindjárt a feladót, amint ül méltóságteljesen karosszékében, mint egy feszesre fölfújt gumibaba, teljes alprefektusi díszben. Melissa Bogdanowitz! Egy napot mindenképpen megér az életemből - ábrándoztam -, talán többet is, ha megérinthetem párnás kis kézfejét, mondjuk, vadszőlő susogása közepette, kúriája hátsó lugasában, egy pusztuló város közepén.
Vissza