Protestáns Szemle 1937. március

Előszó

Részlet a kötetből:

Nézők és látók

Ha valaki komolyan beletekint a tudomány módszereibe és eredményeibe, akár a természettudomány, akár a szellemtudomány terén, ámulva és megdöbbenve kell látnia, hogy a világon és az életben semmi sem olyan, amilyennek a naív, tanulatlan ezen látja. Maga a szem is, amelyből annyi édes és félelmes titkot olvas ki a szeretet vagy a gyűlölet, a tudomány szerszámai alatt nem a „lélek tükre" többé, hanem hártyák, nedvek, sejtek, vérerek, rostok és pálcikák bonyolult, de üres szövedéke. Mi minden mást tud elmondani a természettudomány arról a gyönyörű tölgyfáról, melynek koronája alatt önfeledten álmodoznak az ifjú szerelmesek, hát még a lélektan arról a folyamatról, mely eközben végbemegy bennük s amelyet ők csupa fennkölt ideálizmusnak hisznek?
A tudomány által felfedezett valóság nemcsak hogy nem olyan egyszerű, hanem egészen más is, mint a látszat. Kifelé és befelé, a nagyban és a kicsinyben egyaránt végtelen és amint ez a végtelensége lépésről-lépésre feltárul a tudomány szeme előtt, íme tele van fenyegető titokzatossággal, veszedelemmel, borzalommal és halállal. Nem hiába sujtotta Isten halállal a tudás fájának megrablását, mert a tudomány belenézése a dolgok mélyébe óriási, elbírhatatlan méretekben tette számunkra valósággá a változást, romlást, felbomlást, az örökké munkálkodó halált. A tudománynak ezer és ezer részletből, szempontból összeálló, de egyetlen végeredménye van: Memento mori! Vissza