Fülszöveg
A NAGYOBB SZOLGÁLAT
A fővárosban születtem 1925-ben. Tanulmányaimat befejezve, 1950-ben avattak doktorrá a budapesti orvostudományi egyetemen. Az abban az időkben szokásos módon, vidékre vezényeltek. Előbb a Veszprém Megyei Kórház belosztályára, majd onnét három év múlva a pécselyi körzetbe, falura. Megházasodtam, három gyereket neveltünk fel, s nyugdíjas koromig a Pécselyhez tartozó kilenc község lakóinak egészségére kellett vigyázzak, írástudó nemzedék társaim szinte valamennyien vidékről érkeztek a fővárosba, vagyis az enyémmel ellentétes irányú utat járták. 1949-ben, amikor még a fővárosban éltem néhányukkal találkoztam. Ekkor jelent meg első írásom a Válasz utolsó számában. Ezután - egy évtizeden át - csupán a gyógyítás embert kívánó munkájával törődhettem. Nem volt mindig könnyű elfojtani magamban azt a másik, a belülről jövő kényszert, amely megélt és elképzelt dolgok megírására ösztönzött.
Később, a közelben nyáron vagy egész évben tartózkodó tihanyi és füredi író és...
Tovább Fülszöveg
A NAGYOBB SZOLGÁLAT
A fővárosban születtem 1925-ben. Tanulmányaimat befejezve, 1950-ben avattak doktorrá a budapesti orvostudományi egyetemen. Az abban az időkben szokásos módon, vidékre vezényeltek. Előbb a Veszprém Megyei Kórház belosztályára, majd onnét három év múlva a pécselyi körzetbe, falura. Megházasodtam, három gyereket neveltünk fel, s nyugdíjas koromig a Pécselyhez tartozó kilenc község lakóinak egészségére kellett vigyázzak, írástudó nemzedék társaim szinte valamennyien vidékről érkeztek a fővárosba, vagyis az enyémmel ellentétes irányú utat járták. 1949-ben, amikor még a fővárosban éltem néhányukkal találkoztam. Ekkor jelent meg első írásom a Válasz utolsó számában. Ezután - egy évtizeden át - csupán a gyógyítás embert kívánó munkájával törődhettem. Nem volt mindig könnyű elfojtani magamban azt a másik, a belülről jövő kényszert, amely megélt és elképzelt dolgok megírására ösztönzött.
Később, a közelben nyáron vagy egész évben tartózkodó tihanyi és füredi író és művész barátokkal való találkozás, a velük folytatott beszélgetések, s az együtt átélt élmények sora arra ösztönzött, hogy újra kihegyezzem íróceruzámat. Felhívták figyelmemet, hogy helyzetem egészen sajátságos. Nemcsak együtt élek évtizedeken át a falu népével, de együtt szenvedem velük mindazokat a változásokat, amelyek a falun élő népet oly gyakran érintették s végül teljesen megváltoztatták. Belső átéléssel híradást adni erről, egymaga is írónak való feladat.
Egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy amit megírtam és közreadhattam az az igazán fontos feladat, a nagyobb szolgálat. Köszönet mindazoknak akik segítettek, hogy a magányban megszületett szerzemények közös javakká válva megjelenhettek.
Vissza 
