Rivalda-zárlat

Fülszöveg

Színháztörténet? Vagy botránykrónika? Sem ez, sem az, s ha úgy teszik: ez is, az is. Lehet pillantást vetni a kulisszák mögé. De nem a szigorú tudorok, nem is a szenzációt fürkészők szemével, inkább azzal a tekintettel, amellyel az ember vissza-visszanéz a múltjára. E könyv bárkit érdekelhet, aki nem közönyös a próbatételt kiálló ember iránt. Négyen, színházvezetők, rendezők mondják el históriájukat. Szemben velük megszólalnak a kultúra párt- és állami irányításának akkori képviselői. A politika iránt fogékony közönség tetszésére szolgálhat, hogy szigorúan titkos anyagok tanúskodnak a "diktatórikus szocializmus" utolsó éveiről. Arról a zaklatott évtizedről, amelyet a társadalmi elemzők - noha a címkék gyorsan cserélődnek - a "pangás évtizedének" neveznek. A tapasztalatok - a művészeké s mindannyiunké - a közvélekedést támogatták, mely szerint mindig óvakodtak az írásos feljegyzésektől az utasítgató fensőségek. Ugye, a szó elszáll, az írás megmarad? Mégis dokumentumok bizonyítják az írott szó erejével, milyen sűrű tilalomerdőn vágott keresztül a magyar színházművészet... A közismert "három T" - a támogatás, tűrés, tiltás besorolásán kívül számos átmeneti kategóriát állítottak fel. Immár lajstromba szedve mindazok a szerzők, akiket 1978-tól, az úgynevezett "színházi robbanás" évétől fogva elmarasztalt a magyar kultúrpolitika. Talán azt hitték, hogy "végrehajtás után" csakugyan megsemmisítik a dokumentumokat? Vissza