1.034.175

kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát

A kosaram
0
MÉG
5000 Ft
a(z) 5000Ft-os
szállítási
értékhatárig

Közlekedés Sopron vármegyében

Kordokumentumokon és történelmi képeslapokon

Szerző

Kiadó: Szép Sopronunk Kiadó Kft.
Kiadás helye: Sopron
Kiadás éve:
Kötés típusa: Fűzött kemény papírkötés
Oldalszám: 131 oldal
Sorozatcím: Kordokumentumokon és történelmi képeslapokon
Kötetszám: 9
Nyelv: Magyar  
Méret: 30 cm x 21 cm
ISBN: 978-963-200-100-5
Megjegyzés: Fekete-fehér és színes fotókkal.
Értesítőt kérek a kiadóról
Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

1847. augusztus 20.-a nevezetes nap volt Sopron város, de a vármegye életében is. Szent István, Magyarország védőszentjének ünnepnapjának reggelén indult el a virágfűzérekkel, girlandokkal és... Tovább

Előszó

1847. augusztus 20.-a nevezetes nap volt Sopron város, de a vármegye életében is. Szent István, Magyarország védőszentjének ünnepnapjának reggelén indult el a virágfűzérekkel, girlandokkal és zászlókkal feldíszített „Veim" és Wieselburg" nevű mozdonyok által vontatott, 9 kocsiból álló megnyitó vonat Sopron állomásáról Bécsújhely felé. Ekkor csak kevesen tudták, hogy Magyarország második gőzüzemű vasútvonalán meginduló vonatforgalom új korszak kezdetének nyitánya.
Kedvező földrajzi helyzetéből adódóan a korai középkortól kezdődően Sopronon át vezetett a Dunántúl kereskedelmének, forgalmának jelentős része. Bécsből kiindulva Sopronon, Kanizsán át lehetett eljutni Zágrábba, Belgrádba is. A XII-XIII. századtól Sopron városa királyi sólerakó hely volt, ami kereskedők tömegét vonzotta a városba. A soproni kereskedők királyi engedély alapján egészen az Adriai tengerig kiterjeszthették tevékenységüket. A gabonakereskedelem mellett Sopron talán legfontosabb „exportcikke", a bor biztos célhoz juttatása is megfelelő - megbízható, időjárástól közel független - mai szóhasználattal - infrastruktúrát igényelt.
Míg azonban a római korban az Északi-tengert Rómával összekötő, Sopront is érintő ún. „Borostyán út" nagy forgalmat lebonyolító korszerű út volt, addig a következő évszázadokra a poros, ősszel és tavasszal rettegett kátyús földutak voltak a jellemzőek.
Nem csoda tehát, hogy vezető magyar közéleti személyek - így első sorban gróf Széchenyi István de a nemzetközi kereskedelem és a kibontakozóban lévő ipar fontos résztvevői is érdeklődéssel fordultak Anglia, Németország de Ausztria felé is, ahol a lapok színes riportokban számoltak be az egyre másra épülő vaspályákról és azok hasznáról.
A sopron-bécsújhelyi vasútvonalat létrehozó részvénytársaság tagjai között így az európai pénzvilág képviselői mellett megtaláljuk a tehetősebb soproni és vármegyei polgárokat, bányabérlőt, de még „dunai hajóskirályt" is. Hogy a vasutat építő társaság milyen jelentőséget tulajdonított a vonalnak, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a vasúti pálya töltései, hídjai - így köztük a nagymartoni viadukt is, kétvágányú pályára méretezve épültek meg.
A megépített, viszonylag rövid vonal természetesen önmagában az elvárásoknak eleget tenni nem tudott. A Szombathelyen-Nagykanizsán át vezető folytatásának megépítésére a „közbe jött" 1948/49 évi szabadságharc, majd az azt követő zűrzavaros időszak miatt azonban egészen 1865-ig várni kellett.
A nyugati határszélen így létrejött észak-déli (Bécs-Adriai tenger) vasútvonal mellett a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút vonalának 1876. ill. 1879. évi megnyitásával megvalósult a régóta áhított keletnyugati (Győr-Sopron-Bécs) kapcsolat is.
A megye különböző érdekű városai, községei és azok képviselői között folyó hosszas vitákat és „csatákat" követően hamarosan egymás után épültek meg Sopron vármegye területén a két vasúti irányt átlósan összekötő, a szűkebb helyi érdekeket kiszolgáló vasutak, az ún. helyiérdekű vasutak (hév). A Pozsony-Szombathelyi hév (1891), a Pápa-Csornai hév (1896), a Soproni-Pozsonyi hév (1897), a Fertővidéki hév (1897). Az utolsó "soproni vasútként" megnyitott Sopron-Kőszegi hév (1908) már a kibontakozóban lévő közúti gépjárműforgalom árnyékában kezdte működését.
A sors fintora, hogy alig pár évvel e vonalak megnyitása után a vesztes I. világháború következtében a vasutak vagy egészükben, vagy részükben Ausztriához kerültek. Ugyancsak a háborút következő zilált politikai és gazdasági helyzet következtében Sopront illeti az a kétes dicsőség, hogy a volt monarchia területén talán elsőként a Soproni Vársi Villamos Vasút szüntette be a forgalmát nyúlfarknyi vonalán.
Az 1920-as évektől kezdődően Sopronban is már az új kor közlekedési eszközei jutottak egyre fontosabb szerephez.
A "Sopron vármegye története képeslapokon és kordokumentumok tükrében" sorozat legújabb, 9. kötetében Bognár Béla ás Göncz József emléket állít a már rég letűnt vasutak mellett a korai soproni buszközlekedésnek, a helybeli virágzó repülősportnak, motorsportnak, stb. A bemutatott képeslapok, fotók és egyéb dokumentumok a teljesség igénye nélkül, kaleidoszkóp szerűen felvillantják a legkülönbözőbb közlekedési formák soproni és megyei emlékeit. Vissza

Tartalom

Előszó 5
Anno 7
A császári és királyi szabadalmaztatott Déli Vaspálya Társaság 9
A Déli Vasút Ágfalva állomásból kiinduló Brennbergi bányavasútja 15
Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút 29
Sopron-Pozsonyi Helyiérdekű Vasút 55
A Fertővidéki Helyiérdekű Vasút 61
Pozsony-Szombathelyi Helyiérdekű Vasút 71
Pápa-Csornai Helyiérdekű Vasút 73
Sopron-Kőszegi helyiérdekű vasút 75
Dunántúli Helyiérdekű Vasút 82
Sopron városi villamos vasút 86
Autóbusz közlekedés Sopronban 102
Bérkocsik Sopronban 111
Autók és úrvezetők Sopronban 114
Soproni repülés 119
Vízi közlekedés 127
Zárszó 129
Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem
konyv