A lámpaláz leküzdése

Előszó

A lámpaláz feltétlenül leküzdhető!
Magam vagyok rá a tanú, aki minden egyes alkalommal, amikor hallgatóság elé kellett lépnem, felülkerekedtem a lámpaláz elleni párviadalban. Magam sem vagyok ugyanis kivétel a kiszemelt áldozatok közül. Szenvedtem, szenvedek és szenvedni fogok kétségekkel elhalmozva: vajon megüti-e majd a mértéket előadásom és kielégítem-e közönségemet várakozásában?
Még azzal a hamis érveléssel sem kecsegtethetem magam, hogy a kisebbségi érzés idők folyamán gyengülő rohammal támad rám. Korántsem! Sőt ellenkezően! Ahogy előbbre haladok éveim számában, egyre több felelősség nehezedik rám. Többet várnak tőlem és hűséges kísérőm, - a drága lámpaláz, - mintha tudatában lenne ennek, ő is merészebben igyekszik kihúzni lábam alól a talajt. Ennélfogva nekem is állig kell felfegyvereznem magamat, nehogy elveszítsem az évtizedek óta tartó küzdelemsorozatot, amelyben kaptam ugyan sebeket, de újult erővel folytattam tovább. Biztos, hogy ez a mérkőzés a sírig tart!
Azt kell hinnem, hogy módszerem bevált. Erről különösen meggyőződöm, amikor tanítványaim, - akik egykor tehetetlenül vergődtek a gátlásokban, - ma már nagyszerűen helytállnak a nyilvánosság előtti szereplésük alkalmával. Pedig akadt közöttük szép számmal, akik nemcsak kisebb számú hallgatóság jelenlétében, de még baráti társaságban, sőt szűk családi körben is képtelenek voltak akadozás nélkül beszélni. Még ennél is nagyobb öröm tölt el, hogy egyre-másra kerülnek elém elfogultság látszata nélküli előadók, akiket már egykori hallgatóim oktattak az iskolámban elsajátított módszerrel. Vagyis ez a tanítási eljárás továbbadható! Vissza