Böhm Károly filozófiája

Fülszöveg

Jelen kötet fő rendeltetése az, hogy bőven és nagyjából közérthetően, minél több magvas idézettel, tehát jórészt legemecum-szerűen, együttolvasásra szólítva föl érzékeltesse Böhm Károly (1846-1911) gondolatvilágának gazdagságát, sokrétű, színvonalas voltát, és kedvet ébresszen további, részint elemzőbb, részint "beágyazóbb" tanulmányozására. Bizonyára jönnek idővel kutatók, akik többet vagy kevesebbet, többé-kevésbé mást és/vagy másként értékelnek majd Böhm filozófiájában. De a nézetkülönbségek aligha fogják megingatni azt a meggyőződést, hogy bölcseleti örökségünk egyik jelentős fejezetével van dolgunk. Böhm ugyanis az első olyan erdélyi (művei javát Kolozsváron megalkotó) magyar filozófus, aki - főként axiológiatörténeti vonatkozásban - méltán tarthat igényt külföldi érdeklődésre is. A Philosophische Monatshefte nem véletlenül közölt szívesen írásokat az induló Böhmtől, és még kevésbé véletlen az, hogy három munkájának a fordítása rangos német szakfolyóiratban jelent meg: az egyik a Zeitschrift für Philosophie und philosophische Kritik 1901-es évfolyamában, kettő pedig a Philos. Monatshefte nyomdokaiba lépő Archív für systematische Philosophieban (1915). Böhm életműve néhány fontos összetevője révén - főleg humanizmusa, elmélyültségre, rendszerességre, európai szintű és egyben világos okfejtésekre törekedve, dialektikumok iránti nyitottsága, misztikaellenes éle folytán - kétségtelenül haladó hagyományaink élvonalában tartandó számon. Vissza