Bambini di Praga, 1947

Fülszöveg

"Tudja, minden kocsmában mondott egyszer valaki olyat, amilyet csak okos könyvekben olvashat az ember. Például a Pinkász-ban egyszer egy vendég belesírt a sörébe, és azt mondta: az igazi műveltség nem más, mint az elzüllés tudománya. Az Arany Tigrisben egy tanácsos azt mondta: szarból nem lehet ostort fonni, de ha fonsz is, nem pattogtathatsz vele" - fizet pénz helyett a kocsmárosnak ilyen és hasonló bölcs mondásokkal Bedar úr, az egyik elbeszélés hőse. És Bedar úr ebből a kocsmából is elvisz egy szép mondást, amit egy szenesember mondott... Hrabal olvasója azonban sokkal jobban jár a mondásokkal kifizetett kocsmárosnál. Az író, e hősével ellentétben, nemcsak a kocsmákban gyűjtötte össze az egyszerű emberek, az élet perifériáin élők, a különös és különc figurák történeteit, hanem saját életének roppant változatos színterein. Úgy beszéli el e furcsa hősök történeteit, ahogy ők mondanák el, s közben az egyik pillanatban harsányan megnevettet, a másikban elérzékenyít, s mi lassan ráeszmélünk arra, hogy egy költő fogott kézen minket, s mutatja meg nekünk, hogy az általunk olykor szürkének látott valóság milyen színes világ, az általunk jelentéktelennek ismert emberek milyen izgalmas egyéniségek. És ezért válnak feledhetetlenné számunkra akár a címadó elbészélés (valójában egy modern kis pikareszk regény) szélhámoskodó ügynökeinek mulatságos, olykor szinte burleszkszerűen ábrázolt kalandjai, akár a többi elbeszélés csattanós epizódokkal hallatlanul gazdagon tűzdelt olykor szinte cselekménytelen, s mégis lebilincselő "cselekménye", s a bennük felvonultatott alakok színes forgataga. Vissza