Fülszöveg
"A kortárs közelebbről lát mindent, de látótere szűk, s nem biztos, hogy az a részlet, melyet élesebben lát utókoránál, lényeges része az egésznek" - írja új könyve bevezetőjében Bóka László. De az a több, mint száz kis tollrajz, melyet kortársairól vet papírra, arról tanúskodik, hogy az írónak nincsen szüksége a mentegetőzésre: élesszemű, érzékeny megfigyelője korának, s rendkívül gazdag ismeretanyagát lebilincselően érdekes - mondhatni: izgalmas - stílusban tárja az olvasó elé. mennyi író, költő, tudós, zenész, szerkesztő, kiadó elevenedik meg előttünk a múltból Adytól - Zsolt Béláig! Arcképvázlatok ezek a karcok, de olyanok, melyek magukon viselik modelljeik és alkotójuk külön-külön jellegzetes vonásait. Esetlegességükben jellemzők és gondolatébresztők: a pillanat mellett az azóta már múlttá vált jövő távlatait csillantók. Ahogy az író is írja: "A kortárs kétféleképpen lát és kétféleképpen emlékszik. Látásmódja egyszerre, illetve váltakozva közvetlen és távlatos, mert kultúrája...
Tovább
Fülszöveg
"A kortárs közelebbről lát mindent, de látótere szűk, s nem biztos, hogy az a részlet, melyet élesebben lát utókoránál, lényeges része az egésznek" - írja új könyve bevezetőjében Bóka László. De az a több, mint száz kis tollrajz, melyet kortársairól vet papírra, arról tanúskodik, hogy az írónak nincsen szüksége a mentegetőzésre: élesszemű, érzékeny megfigyelője korának, s rendkívül gazdag ismeretanyagát lebilincselően érdekes - mondhatni: izgalmas - stílusban tárja az olvasó elé. mennyi író, költő, tudós, zenész, szerkesztő, kiadó elevenedik meg előttünk a múltból Adytól - Zsolt Béláig! Arcképvázlatok ezek a karcok, de olyanok, melyek magukon viselik modelljeik és alkotójuk külön-külön jellegzetes vonásait. Esetlegességükben jellemzők és gondolatébresztők: a pillanat mellett az azóta már múlttá vált jövő távlatait csillantók. Ahogy az író is írja: "A kortárs kétféleképpen lát és kétféleképpen emlékszik. Látásmódja egyszerre, illetve váltakozva közvetlen és távlatos, mert kultúrája távlatot adhat annak is, amit egyébként természetes közelből szemlélhetne. Emlékezetét pedig alakítja az a távlat, mely természetesen növekszik a múló időben... valaha jelentéktelennek ítélt élményei megnőnek fontosságban."
A kötet második részében Bóka László kisebb-nagyobb tanulmányait kapja az olvasó. Bár terjedelmük és fontosságuk külön kötetet érdemelne, a szerző helyesnek látta arcképvázlataival együtt kiadni ezeket, mert ugyancsak az újabb magyar irodalom hőseiről szólnak. Mind "alkalmi" írás: előszónak, kritikának, illetve "köszöntőnek" készültek, s bennük a szerző oly fontos - és eddig méltánytalanul elhallgatott - kérdésekben foglal állást, mint például Ignotus értékelése, Bródy Sándor - kisregényeiben is tükröződő írásmódja. Irodalmunk sokat vitatott kérdésében: a modernség és modernizmus vitájában nyújt határozott véleményt Bóka László egyik legjelentősebb írása. A kötetben megjelenő két legeredetibb tanulmány - József Attiláról és Kosztolányi Dezsőről - különös érdeklődésre tarthat számot. A felszabadulás utáni időben írt "vallomás" hevületében az együttérző esszéista szól József Attiláról, a Kosztolányi - tanulmányban pedig az elfogulatlan szintézis szükségessége vezeti a szerzőt.
A kötet a legjobb értelemben vett "olvasmányos" olvasmány. Az arcképvázlatokon és tanulmányokon egyaránt átsüt Bóka egyéni stílusa, mely mindig olvasó-közelbe varázsolja hőseit és új élettel tölti meg alkotásaikat.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal