| Bókay Antal: A város - Egy fantázia színeváltozásai | 4 |
| "A város régi metaforája az, hogy egy emberi testhez hasonlítják, a városnak is van feje, van gyomra, vannak végtagjai | |
| A posztmodern város azonban intenzív és kölcsönös kapcsolatba kerül a testtel, a (saját) test végül is az az első tér, amelyben születésünk után önmagunkat megtaláljuk, első identitásunkat kiépítjük | |
| Ezt a primér nárcisztikus identitást minden egyes ember projektálja a terekre, amelyek fontosak neki, a város tiszta és tisztátalan, átölelő, vagy éppen mélységes szorongást keltő, erotikus, máskor meg lehetetlenné tesz, elfojt vágyakat." | |
| Az otthonos város - Gyáni Gáborral beszélget Szakál Gyula | 12 |
| "Az, hogy vajon vonzó-e a város, vagy sem, rendszerint megosztja a mindenkori közvéleményt | |
| Közismert, hogy milyen nagy volt a városellenesség és az sem ismeretlen, hogy a városlakók maguk is mennyire ambivalensek szoktak lenni a városhoz való viszonyukban." | |
| Karátson Endre: Egy másik nagyváros | 15 |
| "Szóval a város, mármint a nagy, tartalmazza a földkerekséget mogyoróhéjban | |
| Teljesebb, mint a természet, mert a természet puszta biosz, a város pedig, a benne megtalálható biosznyomokon túl a teljes emberiség | |
| Akárhogyan is nézem, minden városban van rózsás labirint, a rózsás labirintban viszont nincsen város." | |
| Zsák Judit: A nőváros mint emlékezet és ígéret | 19 |
| "Pizan - ahogy Ágostonnál is láttuk - újrafogalmazza a történelmet, városa egy eszmei város, kulturális konstrukció: alapkérdése: hogy mire épült a férfiak világa, a férfiak városai, és megmutatja, hogyan és miből, pontosabban kikből épült föl a női város, vizsgálja, hogy melyiknek milyen volt a múltbéli meghatározottsága és milyen jövő várja." | |
| Faragó Kornélia: Történő terek és egzisztenciális térérzetek - A várostér dinamikus koncepciója a regényben | 26 |
| "A város a térszempontú olvasási tapasztalatban a sajátként megélt lakhelyhez, a házhoz viszonyítva a Másik tere | |
| A ház az elkülönülés, az elvonulás formája, a városi terek a Másikhoz való viszony, a Másokkal való sajátos térközösség, a találkozás jelentéseit érvényesítik." | |
| Tóta Péter Benedek: Eliot városa és verseinek utca-tér-képe | 31 |
| "Ahogy Eliot a város utcáit rótta, úgy rótta a verssorokat is | |
| Az egykori emigráns költő utolsó versében a költői vándoralkat zarándokként (peregrine) jelenik meg | |
| Zarándok az, akinek nincs maradandó városa a földön, hanem mindig az eljövendő felé igyekszik, illetve a mindig eljövendő felé igyekszik, ezért ahová tartozik, ott úgy él, mintha sehová sem tartozna | |
| Így képes a városát mindig új városként felfogni." | |
| Kerékgyártó Béla: (Mega)struktúra és spontaneitás - Utópikus városelképzelések az 1960-as években | 43 |
| "A 60-as évek generációja a modern hagyományához is kritikával viszonyult, amikor elutasította a háború utáni újjáépítés tömeges, mechanikus jellegét, monoton, személytelen környezetet eredményező gyakorlatát | |
| A humanizálás jegyében előbb újfajta struktúrákra, majd mindinkább a kreatív-önmegvalósító cselekvésekre, akciókra került a hangsúly | |
| Az egyes épületekből való kiindulás helyett a struktúrák, a város vagy település helyett egy univerzális környezet alakítása jelent meg feladatként." | |
| Sári László: "Tested ízes húsú barack" - Gangjang Gjaco, a 6. dalai láma szerelmi élete az istenek városában | 49 |
| "Az istenek földi városának, Lhászának a lakói arról voltak híresek, hogy úgy éltek, mintha mindennap ünnepelnének valamit | |
| Lehet, hogy ünnepelnek is - vélte az istenkirály, s irigykedve, de jókedvűen nézet a város éjszakai életét." | |
| Kadzsi Notodzsiró: A citrom (Vihar Judit fordítása) | 54 |
| "Akkoriban a jelentéktelen apróságok gyönyörűsége ragadott magával | |
| A város szélén közelebb állt hozzám egy eldugott sikátor, mint egy rideg főútvonal: szerettem a kiteregetett száradó piszkos ruhát, az ócska kacatokat, a nyomorúságos szobák rám szegeződő pillantását." | |
| Siina Makoto: Sárga sátor a tetőn - Ginza (Nagy Anita fordítása) | 57 |
| "A tetőről látszik a Tokio-öböl, derűs napokon pedig néha még a Tanzava-környéki hegyek is, úgyhogy itt Tokio kellős közepén megízlelhlető az a luxus, hogy az ember egyszerre lát tengert és hegyeket." | |
| Roberto Arlt: A Corrientes utca éjszaka (Scholz László fordítása) | 67 |
| "Mintha nem is utca, hanem valami élőlény volna, teremtmény, melynek minden pólusából báj árad, ő a mi kedvenc utcánk, csak neki van ebben a városban lelke, egyedül ez az utca vonzó, bájosan vonzó, akár egy közönséges nő, és emiatt még gyönyörűbb." | |
| Roberto Arlt: Asztalok a járdán (Scholz László fordítása) | 68 |
| "A járdán álló asztal egyfajta oázis, ahol megpihen a bedagadt lábú vándor, aki a tégla- és vasbeton-sivatagban már kifutotta magát." | |
| Roberto Arlt: A külvárosi harmonika dicsérete (Scholz László fordítása) | 70 |
| "Harmonika, a déli városrész ópiuma..." | |
| Munteán László: Templom-torony: egy chicagói felhőkarcoló architektúrája | 72 |
| "A kápolna oltárán faragás látható, mely megtévesztően hasonlít arra, ami a földszinti templom oltárán látható | |
| Itt is Jézus jelenik meg, de az előtte elterülő város már nem Jeruzsálem, hanem Chicago, melyet felhőkarcolóiról ismerhetünk fel | |
| Jézus a várost nézi, s a magnóról hallható értelmezés szerint Chicago felett is sír." | |
| Baics Gergely: Afro-amerikai tánc piacon és pincében - New York a 19. század első felén | 79 |
| "Korábban, a 18. század folyamán, az úgynevezett Pinkster-ünnep évente egy hétvégére felfüggesztette az uralkodó társadalmi viszonyokat, és átengedte a város fontosabb köztereit a rabszolgák zenéjének és táncának | |
| A 19. század elejétől pedig az Alsó-Manhattant, így a Catharine-piac környékét is ellepő zsúfolt bérházak pincéjébe afro-amerikai táncrendezvények sora kölcsönzött sajátos hangulatot a New York-i éjszakának." | |
| Lábass Endre: Babérkoszorú és repkénykorona - Charles Lamb és a városalapítk szelídsége | 87 |
| "Egy várost sokszor újralapítanak, s nemcsak az újabb és újabb, vadabb és még vadabb hódítók, de szerencsére az újabb korok kisebb és érzékenyebb emberei is, akik szelíd isteneknek versekkel, zenékkel áldoznak a régi, véres helyeken." | |
| Hubay Miklós: Genf, 1942... | 97 |
| "A tikkadt tinédzser-epekedés távoli tájak, városok iránt is felgyújthat szinte szerelmi vágyakat." | |
| Marjan Rozanc: Ljubljana (Lukács Zsolt fordítása) | 103 |
| "Ljubljana számunkra az öntelt órák keresztanyjává vált, voltak ugyan szebb és gazdagabb városok is a világon - ezt elismertük, ellenben Ljubljanához nem volt hasonló a nap alatt | |
| Maga isten adta ajándékul - a szenvedő nemzetek - vigaszára és megelégedésére." | |
| Uros Zupan: A lélek mértéke - Ljubljana a költők szemével (Lukács Zsolt fordítása) | 105 |
| "Mindegyik évszak változást hozott nekem | |
| Ha az ősz félelmet jelentett és később a várostól való félelmem elvesztését, a tél az otthonosságot jelentette, a tavasz azzal, hogy amikor a nyári ihlet visszatért, szemlélhettem a vizet, melynek testét a fény alkotta, a szerelmet jelentette." | |
| Uri Asaf: A nyugalmi Jeruzsálem | 109 |
| "A városban nincs nehézkedés, minden lépés aranyport ver fel, mely halálosan lassan hullik vissza." | |
| Tandor Dezső: Otthonom Városa | 111 |
| "Ilyen önhasonlott önazonosítások e városról itt nem lesznek." | |
| Prágai Tamás: Átkel Pestről Budára és viszont | 117 |
| "Mint akit belső tanár hajszol és nem engedi, hogy átadja magát a kényelemnek, megelégedettségnek, aki mindig mást akar, mindig többet, mint ami vna és elérhető, és az engedményt az ördög művének tekinti, és a maga képére alakítja a világ otthonosságát." | |
| Jász Attila: Neuronok tavasza - Avagy az Egyetlen Hely | 122 |
| "Mégis, megértik az itt lakó embereket, hiszen ők is mindig visszatérnek ide, legalább megpihenni, éjszakázni, áttelelni, vagy csak erőt gyűjteni a további, folytonos vonuláshoz | |
| Együttérzésük jeléül repülésük geometrikus alakzatának egy-egy szeletével ajándékozzák meg a városlakókat, hálából, hogy itt lehetnek." | |
| Czifrik Balázs: Győr - A mondatok határán | 129 |
| "Sarló-köz. Emlékszem, hogy örültem, mikor rájöttem, hogy tényleg sarlóalakú | |
| Hogy a név és a forma egy | |
| Szakál Gyula: Szeretik és szidják - Az otthonos város | 131 |
| "A modern polgári karakter erőteljes megfogalmazása tehát összekapcsolódott a város mentális megkomponálásával is | |
| A polgári értékrendszerhez ugyanis mindig hozzátartozott egy olyan reflexió, amely nemcsak gyárakat, vasutakat, utakat, épületeket jelentett, hanem mentálisan is állandóan építi, újjáépíti a városát | |
| A bensőséges kapcsolathoz, az otthonos városhoz nem elég a szép - lehet az bármilyen gyönyörű is - épített környezet, hanem szükséges a város szimbolikus felépítése, az ott élő emberek karakterének tudatos formálásával." | |
| Tóth Vilmos: Külső Árpád, a Gyárvárosi | 140 |
| "Gyárvárosinak lenni kiváltság..." | |
| Ahova megérkezni jó! - Winkler Gáborral és Révi Zsolttal beszélget a városról Kottmayer Tibor | 144 |
| "Győr újra meg újra levedli magáról a szimbólumokat, pontosabban mindig újakat hoz létre." | |
