Bölcs-derűs időskor

Előszó

Sosem tudom meghálálni eme antológiában szereplő írások szerzőinek azt a csodálatos időutazást, amellyel megajándékoztak. Szerkesztőként alkalmam nyílt a kézirat-testet öltött sorsokba, vallomásokba való bepillantásra, mielőtt még nyomtatott szavakká merevültek volna a szívből fakadó emberi érzések. Miközben a huszonegyedik század ölelt minden jegyével, visszaröppenhettem a pultba, megismerhettem azokat az évtizedeket, amikor még nem is éltem. Hasonló időutazás vár mindazokra, akik kezükbe veszik ezt a könyvecskét, és tekintetükkel életre keltik a ridegnek tűnő merev-képű betűk szülte szavakat. Ha a tisztelt olvasó "egyívású" a szerzőkkel és megtapasztalta már, hogy ha az ember egy-két ősz szálat kihúz, napok múltával lesz helyette húsz, nos akkor bizonyára szívesen időzik el a kötetben található történetek olvasásával. Ők már tudják, hogy az életünk első felét a boldogság után való kielégítetlen vágyódás jellemzi, a második felét a boldogtalanságtól való aggódás. Vagy ahogy azt Victor Hugó mondta: K..az ifjú emberek szemében láng ragyog, ámde a vén szeme világossággal árad." Ismerik az érzést, amikor a kincsek közt van a "vett fog", amikor egyre több a halasztható munka, amikor nem áll szájra a megfelelő szó... Mégsem zárul be a világ, mert mint az egyik írás üzeni: "Igazán emberré szabadidőnkben válhatunk!" Aki ilyet leír, az biz9 joggal bérel még húsz évet az új évezredből. Ez a kötet telis-teli van bölcsességekkel, s ez nem túlzás. A bölcsesség ugyanis - írja a "Bölcs, derűs öregkor" szerzője - nem csak Nobel-díjakban mérhető, hanem a becsületre, munkára, tisztességre nevelt gyermekek számával is. Vajon az utóbbiak milyen érzésekkel mondhatják majdan, hogy "teli bőröndöm lezárom"? Egyfajta bőröndöt tart kezében az olvasó; dugig tömve vallomásokkal, megszívlelendő gondolatokkal, a megélt évtizedek értékeivel. Ha ifjú az, ki kezébe veszi, gazdagító utazás előtt áll. Ma még, jóllehet, harcban áll az idővel, tán meg is mosolyintja e bőrönd tartalmát, ám hiszem, hogy elérkezik az idő, amikor rádöbben: róla és mindnyájunkról szól minden sor! Vissza