Nyugaton is felkel a nap

Előszó

Ez a gyűjtemény elég sokáig váratott magára, hiszen a nanaimói költőcsoport már évtizedek óta versel. Jegyzeteikből s a velük való beszélgetésekből kitűnik, hogy Bölecz Béla és Pintér László például az ötvenes évek végét teszi egy-egy írása dátumául. Bedőné még Tóth Anna hajadon névre hallgatott kislány korában, amikor az első, rímekben végződő sorokat papírra vetette. Csinger József pedig - hogy elkerülte gyönyörű verseivel a figyelmünket! - már ötven évvel ezelőtt szerepelt otthon is, s utána a hontalanságban is, megtisztelő fórumokon. Elhangzottak költeményeik helyi rendezvényeken, családi összejöveteleken, s számos közülük megjelent újságokban és klub-kiadványokban is.
Mesélik, hogy egyéni gyűjtemények, az antológia gondolata ott lappangott a tudatuk mélyén éveken át. Megvolt a vágyuk - érthető is, hisz' ez serkenti az írót munkára! - a nagyobb nyilvánosság elé való lépésre. De milyen az élet. Mindig közbe gördít előbbre való, fontosabbnak tűnő dolgokat, látszólag elháríthatatlan akadályokat Miközben gyűlnek a gondolatok, rímekbe alkotott benyomások, ritmus-sorokba türemlett vágyak, érzések, szorongások. Mi tagadás, beoson néha az alkotó tudatba a teremtés gyakori rákfenéje is - az önemésztő kétely. A lélekben bujkáló talány: Mi lesz, ha?; Számíthat-e az ember írásaival a közösség érdeklődésére? Elmondták-e, megírták-e mások ugyanezeket, vagy hasonló gondolatokat szebben és jobban?
Az eltökélt alkotói szándék azonban győzedelmeskedik a bizonytalanság fölött.
Ennek igazolásául megszületett ez az antológia, hat felnőtt, mondhatnók korosabb költő munkásságából (a legidősebb 89 éves, a legfiatalabb 55), tele szép versekkel a hazáról, a környezetről, az élet köznapi dolgairól. Mindannyiuk megjárta az életet, belekóstolt a sors örömeibe-mostohaságaiba. Kitartó igyekezet árán elfogadható egzisztenciát teremtett egy új, a költészet számára nem mindig inspiráló közegben, az őserdő rengetegében, munkahelyen, háztartásban. Otthont, családot, meghitt magyar közösséget létesített napjai felvidítására, túlélésére. Egy új nemzedéket nevelt fel, s fiatal hajtásai ma is, felnőtt korban is büszkén vallják szüleik hagyományait. Minek ellenére - vagy talán éppen ennek fejében! - dicséretes eredményeket értek el, igyekezetükkel, tehetségükkel elismerést szereztek maguknak, szüleiknek s a magyarságnak széles, olykor országos viszonylatban is. Reméljük, egykor írnak majd róluk is, az őket követő nemzedékek buzdítására, s saját büszkeségünkre is. Vissza