Előszó
Részlet a könyvből:
Mesehallgató és mesemondó
Kerek e világnak a közepén volt egy nagy erdő. Nagy erdőnek közepén volt egy terebélyes nagy fa. A terebély fának ágain sok tündérszép madár...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Mesehallgató és mesemondó
Kerek e világnak a közepén volt egy nagy erdő. Nagy erdőnek közepén volt egy terebélyes nagy fa. A terebély fának ágain sok tündérszép madár csicsergett, dalolt és dalolásukban mind az én szép meséimet énekelték.
De jött egyszer egy nagy griffmadár. Szétzavarta a kicsiny daloló madarakat, egypárat el is vitt a csőrében, hová, hová nem, én nem tudom.
Mentem tovább nagy búsan. Hát elém jön egy irtózatos sárkány. Szeme szikrát hányt, nyelve lángból volt. Azt kérdi tőlem:
- Hol jársz te itt, a mesék erdejében, ahol nem jár senki?
- Azért járok én itt, - feleltem nyugodtan - mert keresem a világnak legszebb meséjét.
- Hollá, te akkor a mesehallgató vagy. No majd én elbánok veled!
- Jól van édes öregapám - de ekkorra már dobogott a szívem nagyon.
- Nékem már mindegy. Nem tudom, hogy mit akarsz velem csinálni. De azért én csak hallgatom a világ összes szép meséit.
- Jól van; - adta alább a szörnyeteg - látom, nem száll inadba a bátorságod. Nem bántlak. Maradjon meg életed és hallgasd a meséket bárhol a világon. Azonban el ne mondd senkinek.
Vissza