Előszó
Tizenhat éve elmúlt Ady Endre halálának és a magyar közönség az igazi Adyt ma sem ismeri. A konzervatív értelmiség máig visszautasítja, az ellenforradalom új uralkodó osztályai a maguk számára igyekeznek átformálni. Ferde értelmezést adnak élettartalmának és világfelfogásának. Átértékelik a költőt és ostorozó verseinek élét veszik. Sírva vigadó magyar lett a parasztok és proletárok dózsagyörgyös serkentője.
Már a szilágysági földtől nyomon követtem Ady Endrét. Hozzákötött a szülőföld és az iskola, melynek ugyan padjaiba csak később kerültem mint ő, de ahol a diák Ady szelleme kísértett. Mellette voltam Párisban, amikor tragikus betegsége rászakad. Tanúja Léda szerelmének: válságainak, küzdelmeinek éppúgy, mint később évek múlva diadalainak. Ady korát éltem nemcsak mint barát, de mint író, újságíró és harcos társa is.
Könyvemmel egészen elkészültem, amikor február végén Léda asszony halálhíre ért. Életét nem fűztem tovább az "Elbocsátó szép üzenet" után, mert ha nem is szűnt meg soha Ady számára világolni az aranyszobor, sorsa nem fonódott többé az Adyéba. És írásomon egy sort sem változtattam ezután, mert úgysem tudtam volna őszintébben megírni, Lédát bármennyire becsültem és szerettem.
Ady párisi éveinek emlékeit senki jobban nem ismeri nálam. Ezért segítségül hívtam a fényképezőgépet is, hogy lefotografáljuk híven, ami Párisban Ady ittjártát őrzi, amit érintett szelleme. Kertész barátom, a párisiaknak ez az elismert magyar művésze volt segítségember ebben és meg is örökített megértően és gondosan mindent, ami Ady életéből máig Párisban fennmaradt.
Párisi emlékeimet meg kellett toldjam későbbiekkel. Ady életének Magyarországon is közeli ismerője voltam és nagyon sok olyan adat kerül elő emlékeimből, amit senki más nem ismer. Nem kap teljes életrajzot, aki elolvassa ezt a könyvet, de Ady sok fontos életfordulatába, emberi és írói lényének sorsdöntő pillanataiba kap betekintést.
Nem csináltam romantikát, az igazságra törekedtem és legtöbb helyen a szemtanú beszél belőlem. Régen meg kellett volna már írnom ezt a könyvet, de a magyar forradalmak után rámszakadt hányattatott életem nem engedett rá időt sokáig. Úgy érzem, kötelességemet teljesítettem, amikor mint kortárs feljegyeztem azt, amit tudok. Könyvem ezért elsősorban Ady nemzedékéhez szól, azokhoz, akikben benn él még ez a múlt, a forradalmak előtti Magyarország korszaka. De szól az utánunk jövő generációhoz is, hogy tisztábban lássa Ady alakját s ne nézzen a mai magyar élet hamis szemüvegén keresztül.
Amit Ady életéből ismertem, nem volt okom elhallgatni. Ahol túlközel állanak hozzánk egyes szereplők, sokszor megelégedtem az adatok felsorakoztatásával. De életét mindig feltárom nyíltan, mert azt tartom, hogy a történelem előtt nincs jogosultsága kendőzésnek és titkolózásnak. Ady nemcsak a forradalmak előtti Magyarország nagy költője, de Ady, a zseni, döntő alakja az egész kornak, melynek eseményeit és vezető személyeit érdek és divat lett meghamisítani. Célom az volt, hogy Adyt kiragadjam azok kezéből, akik kiszolgáltatják az uralkodó osztályoknak, bár velük szemben örök lázadó és megmutassam annak, aki volt, forradalmi nagyköltőnek.
Vissza 
