Hallja kend Táncsics

Fülszöveg

Bölöni György írása történelmünk egyedülállóan érdekes, igazságtalanul mellőzött, feledésbe süllyedt alakjának állít méltó emléket és multunk egyik legérdekesebb korszakát mutatja be egészen új fényben; új fényben, amely árnyékot vet néha arra, de világosságot vet oda, ahol eddig bizonytalan homály takarta a részleteket.
Táncsicsot ismernünk kell és ebből a könyvből megismerhetjük; és ki az, aki számára egyoldalú történetírásunk ne hagyott volna számtalan nyitott problémát a reformkor, a szabadságharc, Bach-korszak és kiegyezés Magyarországáról?
Bölöni könyve megnyugtató választ hoz ezekre a problémákra, a természetes, a magától értetődő, az igaz választ adja. Ha pedig egy írásmű értékét aktualitásával akarjuk lemérni, külön is rá kell mutatnunk ennek a könyvnek értékére.
Bölöni a mai magyar szemével és szívével fordul Táncsics és kora felé. A problémák megoldásai a mai magyarok kérdésére adnak választ, tanulságai a mai magyarokat kötelezik.
Külön érdeme Bölöninek, az írónak, hogy írása érdeklődésünket végig lekötő, érdekes, izgalmas olvasmány.

Egy «különös» ember életén keresztül elevenedik meg előttünk Magyarország történetének az a korszaka, amelyről a legtöbbet olvastunk, a legtöbbet beszéltünk, de ismerni nem ismertük, érteni nem értettük - nem tudtuk vagy nem mertük megismerni és megérteni. «Különös» volt számunkra az az ember, akihez hasonlóak, a milliónyi szegénynép, ha szavukat az események irányításában nem is hallatták, a legnagyobb részt vállalták a nemzet szabadságküzdelméből és a megpróbáltatásokból. Nem érthettük és nem ismerhettük ezt a kort, mert csak az egyik Magyarországot, a kiváltságosak, kevesek Magyarországát nézzük, csak annak a hangjára figyeltünk fel.
Bölöni könyve megszólaltatta a másik Magyarországot, a dolgozók millióinak szomorú országát. Az üldözött Munkások Ujságjának névtelen parasztlevelezői, az Arany Trombita munkásolvasói élednek fel a könyv lapjain, hogy az ő panaszaikon, javaslataikon, figyelmeztetéseiken keresztül megismerjük és megtanuljuk azt, ami a történelemkönyvekből kimaradt. Ennek a magyar népnek hangja, szava, vezére, nevelője, küldötte és képviselője Táncsics Mihály. Sorsa mindenben egy a népével. Keserves, küzdelmes, csodálatos élet. Vergődés az idegen és a belső elnyomó jármában, küzdelem közönnyel, megvetéssel, megnemértéssel, küzdelem a lehetetlenért, millió és millió magyar sorsának jobbrafordulásáért az úr Magyarországon. Népibb magyar nincs nála talán senki az akkori közélet szereplői között, de nincs talán senki európaibb sem. Szelleme, tanítása amennyire a földön áll és az aktualitások apró részleteibe kapaszkodik, annyira örök és modern, annyira időszerű ma is. Vissza