Magyarországi művészet a honfoglalásig

Előszó

Magyarország földjén az emberi művelődés eddigi legkorábbi nyomai az őskőkor (paleolitikum) alsó és középső időszakának határán mutathatók ki a kb. 70 000 évvel ezelőtti időből. Ettől kezdve szép számmal ismerünk emlékeket, kőből és csontból készült szerszámokat, fegyvereket. A jégkorszak vége felé a felső paleolit korszakban a különböző tárgyak sokszor arányos tetszetős alakot öltenek, így pl. a Bükk-hegység barlangjaiban talált szabályos ovális vagy babérlevél alakú lándzsacsúcsok egész felületükre kiterjedő gondos megmunkálással tűnnek ki. A kemény kiterjedő gondos megmunkálás ugyan a mesterség és tapasztalat igen magas fokáról tanúskodik, mégsem ezekkel kezdjük a magyarországi őskori művészet ismertetését, mert tőlünk nyugatra és keletre ebben az időben már valóban művészi alkotásokkal találkozunk. Barlangi festmények és rajzok, amilyenek Francia- és Spanyolországból ismeretesek, nálunk nincsenek. Hiányzanak a magasvonalú ember- és állatszobrászat emlékei is, amelyek a Szovjetunió késő paleolitikus szabadtéri telepein egyre nagyobb számban kerülnek napvilágra. Az utóbbi művészetet Ausztria és Morvaország területén megtaláljuk, felbukkanása is várható. - Az eddig legkorábbi, valóban komoly művészeti értéket jelentő alkotások csak az újabb kőkorban - a IV. évezred folyamán - tűnnek fel hazánkban.
A honfoglalás előtt Magyarország területén kialakult művészet gyökeresen különbözik a klasszikus ókori világ vagy a középkor osztálytársadalmainak művészeti alkotásaitól. Alkotói a nemzetiségi társadalom fejlődésének különböző fokán élő emberek. Életük gazdasági alapja földművelés vagy pásztorkodás volt. Ennek megfelelően kisebb-nagyobb falvakban éltek, eszközeiket, ékszereiket sajátmaguk vagy a közösség iparosai készítették. Az ún. nagyművészet emlékei egyelőre teljesen hiányzanak. Az eddig ismert őskori épületek maradványaiból következtetve az ittlakó népek építészete nem haladja meg a fonott vagy vertfalú falusi házak méreteit és technikai kivitelének színvonalát. Egyes házmaradványokból következtetve az épületek falait meszeléssel, festéssel és rajzos mintákkal díszítették, belsejükből pedig gyakran kerülnek elő épített katlantűzhelyek művészein festett és domborműves mértani ábrázolásokkal díszített töredékei. A népvándorláskori népek nagyrésze sátorban vagy a nomádoknál ma is használt jurtában élt. - Monumentális szobrászat és festészet ilyen életkörülmények között nem fejlődhetett ki. Vissza