Bonaparte hódítói

Fülszöveg

1798. Francia Köztársaság Direktóriuma több mint húszezres expedíciós sereg élén, saját kezdeményezésére Egyiptomba küldi a mérhetetlen becsvágytól vezérelt, az Alexandriát megalapító Nagy Sándor dicsőségét is túlszárnyalni akaró Bonaparte Napoleont.
Hatalmas flotta indul el Toulonból Málta érintésével, fedélzetén a Bonaparte fiai-ból már ismerős, rabokból lett dragonyosokkal, az egykori arisztokrata Alain Lausard-ral, a csavaros eszű Rocheteau-val, a mindig nőre vágyó Giresse-szel és a többiekkel. A több hónapig tartó, a Nelson brit admirális flottájától való félelemben megtett hajóút rengeteg szenvedést okoz a katonáknak, s alig várják, hogy újra szilárd talajt érezhessenek a lábuk alatt.
Az igazi megpróbáltatások azonban csak a szárazföldet érés után következnek. Egyiptomban ellenséges érzületű lakosság fogadja a mamelukok uralmát megdönteni érdezett franciákat. A helyiek nem felszabadítókat, hanem idegen, ellenséges hitet valló hódítókat látnak bennük, s ők - tapasztalva az ellenállást - egy idő után valóban úgy is viselkednek. Kegyetlen harcok árán verik le a mamelukokat, hódítják meg a fővárosukat, Kairót, s nyomják el az egyiptomiak lázadási kísérleteit. Eközben nem is a harcok jelentik számukra a legsúlyosabb megpróbáltatást, hanem a gyilkos klíma, a sivatagi környezet, amelyben csak a legkitartóbbak tudnak életben maradni.
Richard Howard a napoleoni háborúkat szokatlan szemszögből, az egyszerű katonák nézőpontjából láttató regényfolyamának új kötete maradandó élményt ígér mindenkinek, aki a Bonaparte fiai olvasása közben szívébe zárta a dragonyosszázad tagja. Vissza