Bondor Csilla

Előszó

Részlet:
Sturcz János nyitottság és felülnézet
Bár Bondor Csilla az évben végez grafikusként, egy maga teremtette, egyszerre monumentális és személyes, a szobrászat, a grafika, a festészet és a tárgyművészet elemeit egyesítő environmentális műfajban alkot, erőteljes konceptuális felhanggal. Műveinek nemcsak anyaga, de már önmagában is sajátos jelentéseket hordozó médiuma az időjárás viszontagságai által megdolgozott hulladék deszka. Egy szobrászművésztelepen 2003-ban figyelt fel ennek az egyszerre természetes és mesterséges, élet és halál, tér és sík határán lévő tárgynak a visszafogott szépségeire. Kezdetben érzéki vonásai; puha foltjai, erezete, elnyúló formátuma inspirálták, s az eredeti formákat gesztusszerű bekarcolásokkal, faragásokkal, kevés tussal és olajfestékkel kiegészítve Mednyászkyra emlékeztető, borongós-misztikus éjszakai erdőképeket hívott elő a deszkákból. Tautologikusan fát ábrázolt fával, s a felület megkarcolásával misztikus belső fényt szabadított fel az anyag mélyéből. Azt a napfényt, amely a fát növelte. Mintha a fadarabok saját múltjukra emlékeznének,, s a művész a természettel és a véletlennel együttműködve alkotna.
A későbbiekben egy látszólag racionális, szikár, leíró jellegű szemléletmód s egy pontosan körülhatárolható tárgyi világ felé fordult. Művészetében testi aurájához szorosan kötődő használati eszközök, antropomorfizált bútorok jelennek meg, amelyek éppen intimitásuk és archetipikus jellegük miatt válnak szimbolikus és szakrális jelentések hordozására is nyitottá. Konyhai fatárgyak, vágódeszka, dézsa, ajtó, fiók, könyvespolc, konyhaszekrény, ülőalkalmatosságok. Mindegyik régi, ütött-kopott, idő ejtette sebeket hordoz, saját története, történelmi levegője van. Egészen konkrétak, mégis titkokat sejtetnek, perspektívájukba beépül a voyeur nézőpontja: az ajtó félig nyitva, a szekrénybe be lehet kukucskálni, a fiók egyszerre tűnik fel nyitott és zárt állapotában. Ez a nyitottság - csakúgy, mint a konyhai eszközök által megidézett élettér - a nőiségre, a női befogadó jellegre utal. (Ebből a perspektívából a fiók is a lélek nyitottságának szimbólumaként értelmezhető.) A másik visszatérő nézőpont a felülnézet, amely a földi világon való felülemelkedés, egy transzcendens térbe való átlépés, utazás lehetőségét teremti meg, ahogyan a megnyíló ajtó vagy a hatalmas, üres csónak is. Vissza